Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Marno Hanna - Marno János: Az Apa, a Halál és a Lányka (levelek) / VÉGSŐ DOLGOK

Edes Hancsikam, eliithetnem vagy eltrefalhatnam a kerdest reflexbol (amely ref­lex talan megfelelne a kozizlesnek is) avval, hogy szamomra peldaul te jelented az elet(em) ertelmet, meg a ket testvered, valamint a hugod kislanya, nem beszelve anyatokrol es szigorubban hallgatva azokrol a szerelmekrol, amelyeknek ti fizettetek es fizetitek alighanem eletfogytig az arat. De hiilyeseg volna reszemrol meg akar viccbol is igazodnom egy atlagos hollywoodi thriller forgatokonyvehez. Nem igy viszont egy ugyancsak amerikai tevesorozat megannyi epizodjahoz - maris tudod, mire utalok, hiszen te is vegignezted a sorozatot, vegiil te is elismerted, hogy zsenia­­lis, majdnem vegig zsenialis, azaz intenziv realizmussal volt szerencsenk talalkozni abban a tortenetben. Mert a Breaking Bad teljesen kompatibilis az almoddal, szoron­­gasaiddal, elemi irtozatoddal, amit a nihil pillanatai gerjesztenek benned, illetve ben­­niink, valamennyiunkben. Kozbevetem: engem is roppantul erdekelne, mi mindent gondolhatnak a CERN* kivalasztottjai a mindensegrol es rolunk, akik firtatjuk a mindenseg reszleteit, es ter­­meszetesen elvesziink benniik, am ahogy TD mondja meg az elso ket kotete egyi­­keben: Aki elveszti egeszet, megnyeri reszeit; mondja, gondolom, az evangeliumi szoveg parafrazisa gyanant is: Aki elvesziti az o eletet enerettem, az elnyeri azt. O, es TD-nek meg az a poenos keseibb kdnyvcfme is: A megnyerheto veszteseg. Persze, ezek amolyan poetikai kalkulaciok, az en olvasatomban jatekok a semmisules kozepette, es igazan azokat az elmeket tartom szerencsesnek, akiknek sikeriil vegig belefeled­­kezniiik ezekbe a jatekokba. Nekem ritkan sikeriil, ritkan tudok mentesiilni magam­­tol, az enemtol, amely, ujabb intuiciom szerint, a semmi vizjele benniink. Mondjuk amolyan kis orvenyecske, amint eppen elnyelne veliink egyiitt az egesz mindense­­get. Azonban nem akarlak a szakmadban ilyen durvan provokalni, gyanitom, hogy a pszichologiai kutatasban abszurdum az ent a semmi vizjelenek, orvenyecskejenek nevezni. Mindsiteni. A semmivel identifikalni. Hanem a szerkesztoi felkeres, ugye, arra vonatkozott elsosorban, hogy en (sic!) hogyan viszonyulok az oregedes, illetve az elmulas automatizmusahoz. Mondd csak, emlitettem en neked ugy husz evvel ezelott az akkor sziiletett JA-parafrazisomat? Valamelyik kotetemben szerepeltettem is kesobb, most nem jut eszembe, melyikben, no de gondold csak meg, most vagyok hatvandt, tehat negyvenotds enemben bu­­kott fel ez a csaknem viccnek is veheto valtozat: Es aggodom, hogy oregszem. (Nem hasznalok idezojeleket.) A JA-i szoveg igy hangzik: Es amulok, hogy elmulok. JA, le­­ven egykoruak, nem ismerhette Beckettet, nagyjabol mindketten az apammal voltak egyidosek, Beckett egy evvel fiatalabb, felteszem, hogy a valtozatom mintha Beckett valasza volna JA nyelvjatekara. Ami inkluzive annyit is tesz, hogy lennunk mar eleve a mulast jelenti, a mulast, a szavaddal szolva, a felejthetoseget, a felejthetoseg pedig ’ A European Organization for Nuclear Research - Europai Nuklearis Kutatasi Szervezet, a reszecs­­kefizikai kutatasok europai szervezete, a vilag legnagyobb reszecskefizikai laboratdriuma. Svajcban mukodo atomfizikai kutatointezet, elsosorban reszecskegyorsitassal foglalkozik, 2012-ben azonosi­­tottak egy olyan tomegu bozont, amely a Higgs-bozonnal lehet azonos.

Next

/
Thumbnails
Contents