Irodalmi Szemle, 2015

2015/12 - KELETI MESÉK - Gyürky Katalin: Kétarcú háború (Curzio Malaparte Kaputt című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLfSEK fiS POFONOK

vezetoivel targyal, piknikezik, villasreggelizik, azaz olyan helyekre is bejut, ahova mas „foldi halando" soha, haditudositokent egyaltalan nem azonosul az SS-vezetd Himmlernek, Mussolini vejenek, Ciano grofnak vagy epp Vilmos csaszar unokajanak a nezeteivel, hiszen latja, hogy azok egyfelol a felsobbrenduseg-erzetiikbol, a mindenaron gyozni akarasukbol, masfelol a pornep iranti nemtdrdddmsegukbdl adodoan mennyire nem akarnak tudomast venni arrol, hogy mi folyik a fronton, vagy ha tudomast vesznek rola, lekicsinylik a problemat. Ezert a diplomata Malaparte, mintegy ellenpontozaskepp, a vezetokkel folytatott beszelgetes temajahoz haditudositokent mindig hozzafuz egy ezzel kapcsolatos, a hatorszagban - a roman vagy ukran falvakban - megtapasztalt, siralmas elmenyt. Mintegy a maga megnyugtatasara: hogy 6 - feletteseivel ellentetben - tudja, latja, mit okoz a haboru. Mikozben eppen ebbol a kettos poziciojabol es latasmodjabol adodoan tisztaban van vele, hogy semmi nem fog valtozni, amig a haboru kirobbantojat, Nemetorszagot, s termeszetesen a vezetojet, Hitlert Europa, velemenye szerint, ki nem gyogyitja a sajatos betegsegebol.

Ennek a nemet betegsegnek a lenyeget Jeno sved hercegnel es az 6 vendegenel, Axel Munthenel jarva fejti ki:

„Igaz-e, hogy a nemetek olyan rettentden kegyetlenek?- Kegyetlensegiik

felelmukbdl fakad - feleltem -, belebetegedtek a felelembe. Krankes Volk, beteg nep.- Igen,

krankes Volk - szolt Munthe, es botja vegevel ravert a padlora, majd hosszu hallgatas utan azt kerdezte, vajon valoban olyan verszomjasak-e a nemetek, vajon valoban ugy diihong-e benniik a pusztitasi vagy.- Felnek - valaszoltam felnek mindentol es mindenkitol, azert dldokolnek, ezert pusztitanak. De nem a halalt felik: ferfi vagy nd, dreg vagy kolyokkoru, egy sem a halaltol fel. Es nem is a szenvedestol. Mondhatni, hogy bizonyos ertelemben meg szeretik is a fajdalmat. De mindentol felnek, ami el, ami rajtuk kiviil el, es mindentol es mindenkitol, ami vagy aki mas, mint ok. Titokzatos nyavalya ragja oket. Fokent a gyenge lenyektol, a tehetetlenektol, a betegektol, a noktol, a gyerekektol felnek. Meg az oregektol. Bennem mindig mely reszvetet keltett ez az o felelmiik. Talan ha Europa megkonyoriilne rajtuk, kigyogyulnanak borzalmas betegsegukbdl" (19-20.).

Az eloktol es a mashogy eloktol valo felelem pedig - s a vilaghaboru legnagyobb borzalmat ez okozta - a zsidok massagatol valo rettegesben olt leginkabb testet. S hogy a nemetek arjakultusza a sajat maguk szamara konnyebben emesztheto es elfogadhato legyen, a zsidokat - a Malaparteval folytatott beszelgeteseikben is - nem emberekkent, hanem allatokkent, kiirtando patkanyokkent aposztrofaljak. S bar a gettokoriilmenyeket ok maguk alakitottak ki, azok milyensegeert megis a zsidokat teszik felelosse, patkanyjellemzoket tulajdonitva nekik: „A zsidok alapjaban veve szeretnek piszokban elni. A piszok eletiik termeszetes fuszere" (134.). Es nemcsak a zsido felnottek, hanem a zsido gyerekek massagatol is tartanak: ugy dontenek, hogy azok nem is gyerekek, legalabbis semmikepp sem olyanok, mint a nemet gyerekek, mert velemenyiik szerint a nemet gyerekek, akik a magas kulturaba nonek bele, soha nem valasztananak maguknak olyan „szdrakozasi format", mint a zsido gyerekek: „Egyetlen mulatsaguk, ha ott lepkedhet-