Irodalmi Szemle, 2015

2015/12 - KELETI MESÉK - Gyürky Katalin: Kétarcú háború (Curzio Malaparte Kaputt című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLiSEK iS POFONOK nek a hullahalmok alatt nyekergo kocsik nyomaban, es meg csak nem is sirnak; vagy azzal szorakoznak, hogy vegigne­­zik a sziileik meg a testvereik kivegzeset az Erod hata mogott. A sajat edesanyjuk agyonldvesen mulatnak" (136.). Mindezt hallva Malaparte - miutan kimondja talan konyve legcinikusabb, ugyanakkor legkiabrandultabb mon­­datat: „Patkanymerget nekik, es kesz. Sokkal gyorsabban menne a dolog" (135.) - a kovetkezo reszben, A ia§i-i patkdnyokban, ellenpontkent azt mutat­­ja meg, hogy mi is tortenik valojaban ezekkel a patkanynak titulalt zsidokkal. Ebben a moldvai kisvarosban ugyanis pogrom kesziil, s a pogrom kozeledte­­vel az egyik zsido dregember epp arra jon ra a nacikkal kapcsolatban, amire Malaparte mar korabban: „Azert akar­­nak lemeszarolni minket, inert felnek toliink" (171.). S felelmiikbol adodoan a varos teljes zsido lakossagat kiirtjak: „Szetvetett vegtagokkal emberi alakok hevertek mindeniitt. A jardakon hulla hulla hatan. A temetoben holttestek sza­­zainak halmaza. Kutyafalkak szaglasz­­tak kdrulottuk. Ijedten es megbantottan kerestek a gazdajukat: mindegyik allat csupa tisztelet es kdnydriilet, vigyazva szedegettek a labukat a nyomorusagos tetemek kozt, szinte feltek, hogy ra­­lepnek valamelyik veres arcra, ossze­­zsugorodott kezfejre. Csendorok meg geppisztolyos katonak orizte zsidok csa­­patai vonszoltak el az uttestrol a hulla­­kat, s raktak halomba oket a falak men­­ten, hogy ne akadalyozzak a forgalmat. Nemet meg roman teherautok holttes­tek tomeget szallitottak. A Lustrageria mellett, hatat a falnak tamasztva, fejet vallara ejtve, halott kisfiu iildogelt a jar­­dan" (191.). Az idezet azonban nemcsak a rengeteg, utcan heverd halott bemu­­tatasa miatt fontos, hanem ismet a ha­­talom kozeleben levo reteg ferfi- es no­­tagjai, valamint a haboru aldozatainak oriasi kontrasztja miatt is. A „ia§i-i pat­­kanyok" koze Sturdza hercegno a fer­­jevel a hintajan ugy erkezik meg, s ugy szaguld tova, mintha koriilotte min­­den bekes es nyugodt lenne: „Es ime, az Unirei ter felol, a Lapusneanu utca vegerol felhangzik Sturdza hercegno /tmdfli/janak vidam, eles csengettyusza­­va. Zold hintajanak bakjan ott feszitett az eunuch, Grigore, cicazott ostoraval szep, feher szoru moldvai lovainak ha­tan, trappolas kozben az allatok meg­­megraztak hosszu sorenyiiket magasra tartott nyakukon. Ridegen es peckesen Lilt magas es szeles parnain a hercegno, az eget nezte, jobbjaban csipkes szege­­lyu piros napernyoje. Mellette, biiszken es szorakozottan a herceg, talpig feher­­ben, sziirke nemezkalapjanak szegelye arnyekot vetett a homlokara" (192-193.). Tehat meg a kutyakat is jobban megvi­­seli a halottak tomegenek latvanya, mint a hercegi part. A zsidokkal azonban nemcsak ebben a moldvai faluban bannak allatkent, ha­nem a besszarabiai Szorokaban is, a hoi a Tizenegyedik Hadsereg egeszsegugyi reszlege ugy hatarozott, hogy katonai bordelyt nyit. Az ide zart, prostitualtta tett zsido lanyok tortenete Malaparte muveben - a kotet zsenialis megszer­­kesztettsegenek koszonhetoen - ismet nem dnmagaban erdekes, hanem egy vezetoi lakoman tortentek tiikreben, ahol Malapartenak szinten volt alkalma jelen lenni. Ezt a vezetoi lakomat egy ritualis szertartas, a „kes tisztessege" (137.) zar­­ja, melynek soran egy szarvas husat osi lengyel szokas szerint karora huzva ta­­laljak fel a pincerek. A feltalalt allat por­­ciozasat Frank fdkormanyzo felesegere, Frau Brigitte Frankra bizzak, aki kimert

Next

/
Thumbnails
Contents