Irodalmi Szemle, 2015
2015/12 - KELETI MESÉK - Kövesdi Károly: C 'est la vie; Anyám szavai (versek)
ICOVESDI KAROLY C' EST LA VIE Eljen a haboru!, rikoltotta ujjongva a csalldkozcsutortoki Vass Ignac 1914. julius huszonkilencediken a szena tetejen, es leszokkenve a szekerrol, eltorte a labat. A kisbiro tovabb dobolt, telekiabalva a falut: Kitort a haboru! Vass Ignacot igy elkeriilte a szerencse, hogy a postastol atvehesse a meghivot az isonzoi keringdre, mert torott labbal tancolni nehezkes. Vass Ignac nem soka labadozott, par het mulva vfgan masirozott a halalba, es a neve felkeriilt a marvanytablara a tobbi melle. Ki tudja, mire gondol a tabla? Gondol-e Vass Ignacra? S gondol-e ra a csallokozi buzamezo, az illatozo szena, a szekerkerek, vagy az is felejt, akar az ember? Esemesek, mailek, lajkok millioi kavarognak a legben a varjak kozott, de egyik sem viszi Vass Ignac nevet sem a tulso partra, sem a faluvegi akacok tele, amelyek arrol almodoztak, hogy beloliik kesziil majd a kisbiro dobveroje. AN YAM SZAVAI Odavezettiik az eloszobaablakhoz, roskadtan allt, sokaig nezett kifele, majd egyszeruen igy szolt: minden szep, ami van.
