Irodalmi Szemle, 2015
2015/12 - KELETI MESÉK - .adeq Hedayat: Örvény; Karom (novellák, Sárközy Miklós fordításai) .adeq Hedayat novelláinak magyar forditásához / KELETI MESÉK
KELETI MESfiK KAROM Szejjed Ahmad, amint belepett a hazba, gyanakvo pillantast vetett a kertre, majd fapalcajaval bekopogott a ciszterna feletti szoba barna ajtajan, es lassan igy szolt:- Robabe ... Robabe...! Az ajto kinyilt, es egy sapadt lany jott ki ijedten:- Batyuskam, te vagy? Gyere fol. A lany megragadta fivere kezet, es bementek a kicsi, sotet szobaba, amelynek a fala felig be volt azva. Szejjed Ahmad botjat a szoba falahoz tamasztotta, es leiilt annak nemezzel boritott sarkaba. Robabe is melle iilt. Robabe gondterhelt es ideges volt. Szejjed Ahmad, miutan egy ideig meredten a lany konnyekkel teli szemebe bamult, megkerdezte ettol a kedvetlen arctol:- Mostohank hoi van? Robabe felhangon igy szolt.- Abban a szobaban aludt az a pokolfajzat.- Aludt? - Igen... ma folsoportem a konyhat, a csadorom beleakadt a voros rozsas porcelantalba, az meg aztan leesett es dsszetdrt. Ha tudnad, mit muvelt velem nenenk. Megragadta a hajtincseimet, csomdkban tepkedte ki... fejemet a falhoz verte, anyamat gyalazta. Azt mondogatta, hogy lennek mar en is anyammal a fold alatt. Apank is ott allt es nevetett... Szejjed Ahmad diihosen odavetette:- Nevetett? - Csak nevetett es nevetett... tudod, elvesztette a fejet, ugyanugy, mint egy honappal ezelott, majd egyszer csak habzani kezdett a szaja, megtantorodott, aztan felkelt, megragadta mostohankat, s ugy megszoritotta a torkat, hogy a szemei teljesen kidiilledtek. Ha Mah Szoltan nem left volna ott, megfojtotta volna. Most mar ertem, hogy olte meg anyankat. Szejjed Ahmad szemei villamokat szortak:- Ki mondta, hogy igy olte meg anyankat?- Mah Szoltan volt, aki elment a hullajahoz, es azt mondogatta, hogy a hajfonatai a nyaka kore voltak tekeredve. Ne tudd meg, amikor kezeivel megragadta mostohank nyaka aljat... Szejjed Ahmad, ahogy Robabera nezett, kinyujtotta eres kezeit, ujjai szetnyiltak, mint a platanfa levelei, es mintha egy kepzelt szemelyt akarna megfojtani, ujjait dszszeszoritotta. Robabe, aki figyelte dt, kicsit visszahokolt, es meredten bamult ra. Szejjed Ahmad megint megkerdezte:- Ma nem jott haza apam?- Nem... nem volt jol, delutan ota felrebeszelt, ugyanazokrol a dolgokrol, amelyekrol a mecsetben beszel az embereknek: a ritualis mosdasrol, a tisztalkodasrol, a tulvilagrol.- A bojt megtoreserol, a nok ciklusarol, a gyermekagyrol.- Igen... magatol kerdezett es maganak valaszolgatott. Azt hiszem, megoriilt. El is szegyelltem magamat, olyan dolgokat mondogatott.
