Irodalmi Szemle, 2015

2015/11 - KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK - Veres István: Fáradt eper (novella)

A faradt eper szinu nadragomon pedig mar elegge meglatszik a tobbeves igenybevetel. Alul a gepolaj hagyott rajt' nehany kimoshatatlan folt', a szine pedig, a naptol es a tenyereim altali dorzsolestdl, egyeb surlodasoktol megfakult. Az eper tehat ketszer faradt, vagy akar tobbszdrosen. Mas reszein, peldaul derektajban, semmi baja, faradtsaga ugyanolyan elenk, mint ujkoraban, de mondom, elol meg alul mar nagyon kimeriilt, es elindult a tiiddszin iranyaba. Le fogom vagatni a szarait, majd beszegetem, es elkezdem viselni a nyari kanikulakban, mert meg van benne nehany ev, ugy erzem. Annyira meg nem lehet faradt. Krisztian bologat.

Mondjam, beszeljek csak, ezt akarod hallani? Mindent hallani akarsz? Mit erzek, amikor hordom ezt a nadragot? Szoktam-e bamuIni? Szoktam bamulni, igen, nezegetni, ha rajtam van, es ha elmegyek a kirakat vagy egy tiikros bejarati ajto elott, megnezem magamon a nadragot, nagyon meg. Nincs-e lecsuszva a fenekemnel, nem harmonikasodik-e tul a szara, nem kell-e szorosabbra huzni a barna szijat, hogy fiatalosabb tartasa legyen. A vilagban keves ilyen nadrag tenyeszik, es hat magamat sem latom sokszor... alapvetoen jo latni, hogy van rajtam egy ilyen nadrag, komolyan. Meg ugy magaban a nadragot is jo latni, ahogy szarad a kdtelen, a sok kek, sziirke, fekete, feher, depis-unalmas ruha kozt ott log egy ilyen eperszinu nadrag, mert valahogy feldobja az egesz... mit tudom en... kompoziciot. Ha egy zokni lenne vagy egy sal, egy polo, az nem szamitana, de egy nadrag azert megis csak egy nadrag. Az egyik fd ruhadarabunk. Olyan a ruhak kozt, mint mondjuk az emberek kozott a koztarsasagi elnok.- Az allamfore gondolsz? - kerdezett kozbe Krisztian.

Ora, igen, bar ahogy belegondolok, talan nem a nadrag a ruhak allamfoje, az inkabb a nagykabat, a nadrag az mondjuk a miniszterelnok, vagy ha nem is az, mert miniszterelndknek jobban illik peldaul a zako, de a nadrag lehet mondjuk a penziigyminiszter, mert sok a praktikus feladata, es elvarjak tole, hogy ne csak jol mutasson, hanem gyakorlatiasabb feladatoknak is eleget tegyen.

Van-e meg olyan a ruhaim kozott, amit igy bamulnek, vagy ilyen hatassal lenne ram? Huhh, ezen el kell gondolkodnom. Volt, egy masik nadrag, ja. Vastagabb, klasszikus farmeranyagbol. Tehenesznadrag, ahogy a 70-es evekben az iddsek hivtak. A szine... hat annak is valami ilyen eperszinu. Nem akartam megvenni, de ujra es ujra lattam a boltban, kiakasztva egy magas helyre... ott viritott. Brutalisan jol nezett ki, ledominalta az egesz boltot. Ez mondjuk nem volt nehez, de nyilvan azert akasztottak ki egy magas helyre, hogy sugarozza magabol a rezgeseket, aki pedig mar nem birja tovabb, vegye meg, persze jo sok penzert. Ez voltam en. Gydzott a nadrag. Hazavittem, es gondoltam: majd jo rongyosra hordom, az anyaga megpuhul, es azt csinalok vele, amit akarok. De nem igy left. Az anyag kemeny maradt, nyomott es szoritott a derekamon meg agyekban, igy alig viseitem. A szekrenyben pihent evekig. Most is ott szunyokal, mint egy szabadnapos penziigyminiszter. Megint o gydzott. Egyszer megallitottak a rendorok, es igazoltattak, amikor rajtam volt. Oket is irritalhatta? Pedig meg soha, semelyik nadragomban nem igazoltattak. Ez egy ilyen szin, a faradt eper. De en eddig sehol nem olvastam vagy hallottam, hogy ez ilyesmire kepes.