Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - „A valóság mintha újra szót kérne” (beszélgetés Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című kötetéről)
Darvasi Ferenc: Azt tudjuk, Jóska, hogy te szerkesztetted, illetve Mátis Líviával közösen te állítottad össze és írtad a jegyzeteket a Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai című kötethez, amely 2007-ben jelent meg az Osirisnél. Azt is tudjuk, hogy korábban te gondoztad a Hajnóczy-hagyatékot. De - mielőtt még a könyvvel foglalkoznánk, megkérdezném - egyáltalán hogyan jutottál el Hajnóczyig? Neked tulajdonképpen majdnem teljesen a nemzedéktársad, hiszen mindössze hét évvel született korábban nálad... Reményi József Tamás: Ö ’42-es születésű, de még a hetvenes évek közepén is jóformán ismeretlen volt. Egy-két írása jelent meg az ÉS-ben és a Mozgó Világ Almanachban. Az átütő bejelentkezés éppen Az elkülönítő publikálása a Valóság című folyóiratban, 1975 októberében, majd közvetlenül utána az első kötet, A fűtő. Ez a kettős antré - a teljes életmű s nem utolsó sorban a hagyaték ismeretében látszik igazán - jelképes jelentőségű: a szociográfia és az első kötet címadó írása így együtt Hajnóczy prózájának alapmotívumát, morális és esztétikai értelemben egyaránt a centrumát adja. Az elkülönítő keletkezéstörténete ugyanazokkal a gyötrő alkotói kérdésekkel teli, mint az 1975 előtti évek és a ’75 utáni hat év (amennyi Péternek még megadatott). Hosszú metamorfózison ment keresztül ez a szociográfia, nemcsak azért, mert eredetileg filmnek készült volna a Balázs Béla Stúdió megbízásából, hanem azért is, mert megérezte benne Hajnóczy azt a témát, amit aztán a továbbiakban kibontott. Én ’77-ben készítettem Hajnóczyval egy interjút, a Kritika című folyóiratban jelent meg, akkor ismerkedtünk és barátkoztunk össze. Persze Péternek rettentő mennyiségű barátja volt, minden vele rokonszenvező ember átélte azt, hogy Péter igényt tartott a segítségére, a szolgálataira, egyáltalán, a szeretetére, és ebben a legkülönbözőbb rendű, rangú, életkorú és foglalkozású emberek vették őt körül, miközben persze ő végletesen magányosnak érezte magát. Nem puszta modorosság volt, ahogyan kedvenc Georges Moustaki-sanzonjának címével dedikálta a köteteit: Avec ma solitude... - mély magányban érezte magát. Kapcsolatunkat az mélyítette el aztán szakmai értelemben, hogy a Mozgó Világhoz kerültem ’79-ben, és Hajnóczy több jelentős művét a Mozgóban jelentette meg, házi szerzőnk volt, ha úgy tetszik, sőt, Aszú-díjas, tehát az egy-egy évfolyambeli publikációjukért kitüntetettek sorában őt is köszönthettük. A Mozgóban jelent meg ' Az írók Boltjában 2013. november 7-én tartott könyvbemutató-beszélgetés szerkesztett változata. 19 „A VALÓSÁG MINTHA ÚJRA SZÓT KÉRNE” BESZÉLGETÉS HAJNÓCZY PÉTER JELENTÉSEK A SÜLLYESZTŐBŐL. AZ ELKÜLÖNÍTŐ ÉS MÁS ÍRÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL1
