Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - „A valóság mintha újra szót kérne” (beszélgetés Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című kötetéről)

az a máig is fontos és legendás kritikai ösz- szeállítás, amelyben a korszak legjelentősebb irodalomtörténészei Szörényitől Szegedy- Maszákig és az ifjú Hekerle Lászlóig többen elmondták, mit látnak ők a Perzsia ban és a többi Hajnóczy-műben. Ez is jellemző egyébként, hogy a Perzsia köré épült a kritikai ösz- szeállítás, mert nagyon sokáig Hajnóczyt A halál kilovagolt Perzsiából írójaként tartották számon. Én meg azt gondolom, hogy nem ez a legjobb könyve. Nyilván a legnépszerűbb volt, a legtöbbször megjelent, a legnagyobb példányszámban elfogyott mű. S ez nem szerencsés képzet abból a szempontból sem, hogy a legkülönbözőbb módon többen degradálják ezt az életművet. Hogy tudniillik, ez a kisregény egy széthulló alkoholista önéletrajza volna, innentől lefelé visz az út, vagy ellenkezőleg, hogy itt egy hős ellenállóval, a jakobinusok leszármazottjával találkozunk (családilag semmi köze nem volt Hajnóczy Józsefhez).

D. E: Tamás, a te pozíciód más, mint Jóskáé, hiszen te az életkorodnál fogva nem ismerhetted Hajnóczyt személyesen. Jogász vagy, a Szegedi Tudományegyetem Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszékén tanítasz, a jog és az irodalom kapcsolatát kutatod. Hogy kezdtél el foglalkozni Hajnóczyval? Miként jutottál el a műveihez?

Nagy Tamás: Nagyon egyszerű módon, ahogy rengeteg más könyvhöz. Bementem egy antikváriumba, és mivel hallottam róla korábban, megvettem, elolvastam még egyetemistaként, és onnantól kezdve „úgy maradtam”. Szakmai értelemben pedig: a kortárs (elsősorban) angolszász jogfilozófiának létezik egy Law and Literature, azaz jog és irodalom elnevezésű irányzata, ami alapvetően azzal foglalkozik, hogy megpróbálja ennek a két területnek - amelyekre mi hosszú ideje teljesen különálló és egymástól végletesen elválasztott dolgokként gondolunk - a mégis csak meglévő szoros kapcsolatát felfedezni az antikvitás drámáitól kezdve Cicerón művein át és Shakespeare darabjain keresztül Dosztojevszkij, Kafka és Camus regényeiig bezárólag (summa: a teljes világirodalomban), valamint a hétköznapi jogászi tevékenységben egyaránt. Jogászok és eljárások ábrázolása, a jogtudomány számára teoretikus kérdéseket jelentő problémák megjelenése irodalmi művekben stb. Minden olyan korszakban, ami valamilyen módon a jog szempontjából krízishelyzetet jelent, a válságtünetek felbukkannak irodalmi szövegekben is. Nem véletlenül írja Michel Foucault, hogy a görög drámairodalom voltaképp nem más, mint a görög jogtörténet színpadra állítása. Ennek egy fejezeteként merült fel bennem, hogy lehetne, kellene Hajnóczy Péter A fűtő című elbeszéléséről jogfilozófiai szempontból is írni valamit. A fűtő a klasszikus kleisti bosz- szúnovella parafrázisa, aminek a jelentősége a jogtudomány szempontjából leginkább abban áll, hogy a büntetőjog egésze a bosszú intézményéből nőtt ki. Az isteni és a magánvagy vérbosszú (illetve ezek korlátozásának szándéka) az ősi gyökere az egész büntetőjogi szisztémának. Az kezdett el foglalkoztatni, hogy a Hajnóczy által átírt kleisti novella a Kádár-korszak Magyarországának közegébe helyezve miként esik át jelentésváltozáson.

D. F.: Szegedre került a hagyaték, a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhelyhez, és te Az elkülönítővél kezdtél el foglalkozni. Azért az mindenképp érdekelne, hogy miért éppen Az elkülönítővt\. Amikor elkezdtél dolgozni a könyvön, szembesülhettél azzal a problémával, hogy sok minden, ami a hagyatékban található, nyers szövegváltozatban szerepel csak ott. Mi volt az alapvető szerkesztési elv? A fő cél az volt, hogy mindent a lehető