Irodalmi Szemle, 2014
2014/10 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Ardamica Zorán: Válság(ok) termékeny amőbája (Németh Zoltán A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája című kötetéről)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK 18 A modernizmusból Németh kivonta a posztmodernt könyve 15. oldalán. 19 Értsd a modern és posztmodern közé helyezésével. 20 Németh itt elsősorban Kulcsár Szabó Ernőre reflektál. 21 A barokk kori J. S. Bach kont- rapunkt-hatását is magán viselő Bartók Béla életműve a kései romantika, az expresszionizmus, a neofolklorizmus és a jazz felől is olvasható. Igor Sztravinszkij érdemei az ősi népzene integrálása, az impresszionizmus, a neoklasszicizmus és a jazz terén (különböző hangsúlyokkal) is maradandóak. kezelni a három széttartó vonalat? (Persze hogy nem lehet, bizonyára azért is nevezi ezeket Németh stratégiának a posztmodernen belül.) Illetve - ha szükség van erre a hangsúlyozott hármasságra, mely fontosságát ne vonjuk kétségbe - mégis miért egyetlen periódus18 vonulataiként tárgyalandók? Ellentmondásként mutatkozik: a korai és a harmadik stratégia éppen hogy megerősíti az irányzatok előzményekre épülését, egymásra utaltságát, a kapcsolattartást és részbeni átjárást, s ez nem a tagadásról és szembefordulásról szól. A korszakhatár előre hozásával19 önálló periódussá emelt, a kései modern elemeit is beolvasztó korai stratégia más köztes szakasz híján tulajdonképpen maga vált az átmenet korszakává, lett időben elnyúló periódushatár. Olyan átmenet, melyben elfér, ami a kései modernből elsősorban Gadamer hermeneutikája, Jauss recepcióesztétikája alapján már kilógott, de az eddigi irodalomtörténet-írás szerint20 még nem lógott be egyértelműen a posztmodernbe... A legkoherensebbnek a 2PM leírása tűnik, mert egyrészt az egyezik leginkább az eddigi hagyománnyal a posztstrukturalizmus és dekonstrukció teoretikus alapjaira építve, hiszen bevett, ismerős, relatíve nem zavaró, letisztult. Míg azonban az eddigi elméletek mintha megengedték volna, hogy a „korszak” végéhez közeledve lehessen a szöveg egyre ideologikusabb, addig szerzőnk ott határt húz, és a nem „tisztán” areferenciális szövegeket külön stratégiába próbálja sorolni. Holott: mondhatnánk-e egyértelműen, hogy például Esterházy vagy Parti Nagy korábbi művei tisztán areferenciálisak és mindenféle ideológiát, meggyőződést nélkülöznek? Bizonyára nem! Ha pedig egy életműben a második és harmadik stratégia (poétika?) nem szakaszolható, nem különül el élesen (ezt, mint utaltam rá, Németh jól látja), akkor vajon lehet-e az életműveken túl, fölöttük szakaszolni, periodizálni? Noha a kérdés rosszmájúnak tűnik, nem szántam annak, hiszen abból indultam ki - s hozom ismét játékba az egyéb művészeti ágakkal való interdiszciplináris foglalkozás itt hiányolt fontosságát -, hogy például a zenetörténeti periodi- zálásban találunk erre konkrét példákat.21 Tehát a válasz megfelelő érvelés mellett lehetne igen. 80
