Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Ardamica Zorán: Válság(ok) termékeny amőbája (Németh Zoltán A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája című kötetéről)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

mélet és recepcióik summázó bevonása nélkül a tárgyalt könyv keretein túllépve kitérni bizonyos jelenségekre. Vagyis nem elsősorban csak Némethtel vitatkozom, ha vitatkozom, hanem inkább a posztmodernről. Mert e kötetnek számos sebe mellett az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb erénye éppen az a motiváló és provokáló erő, amellyel érvelésre, vitára, de minimum újragondolásokra tud késztetni. Ezt egyébként többször érdemes lenne hangsúlyozni, mivel a mű első része, bár nem kevés támadási felületet kínál, mégis terjedelmileg aránytalanul sok bíráló szövegrészt vált ki a kritikusokból, s így olybá tűnik, mintha azokat a pozitívumok, kiemelten a kötet utolsó két harmadában elhelyezett értelmezések nem ellensúlyoznák eléggé.

Alapkérdésként vetül fel a szerző „rendszeréből” indítva a magyar posztmodernről való gondolkodásban - Németh nemes egyszerűséggel evidenciaként kezeli, nála ez nem kérdés -, hogy magyar posztmodern létezik. Pontosabban, hogy masszív egységként: korszakként, illetve stílusirányzatként létezik. Tehát még összhangban egy más, nagy elbeszélésekben hívő világ felfogásával.5 Eközben a Németh által hozott tagolás a címmel ellentétben olyan érvekre épít, amelyek lebontják az egységes korszak képét és eleve heterogén, sőt, az előző periódusokhoz képest a lehető legheterogénebb stíluskezelésről tesznek tanúságot. Az már más posztmodernt tárgyaló, ismertető, elemző írásokból kiderült, a posztmodern nem hagyományos értelemben vett stílusa, hanem inkább eljárásai és a világról, nyelvről alkotott kérdései által különül el (amikor elkülönül). Ha a szerző átveszi a fogalmat: posztmodern magyar irodalom, akaratlanul is át kell vennie az azt definiáló tradíciót - hogy azután részben átírja. A szakterminussá emelt „stratégia” ugyancsak a szakszókészlet ingoványosságára utal. Ha lett volna korábban már bevezetett és rögzült megfelelő kifejezés, bizonyára nem jelentett volna gondot a használata sem. Csakhogy Németh helyesen látja, nincs olyan szakterminus, amely pontosan ragadná meg ezt a terjeszkedő, alakuló jelentést. Anélkül, hogy a tradícióban rárakódott egyéb jelentésmezőket le tudná vetkőzni. Itt a stratégia még nem paradigma,6 még nem önálló periódus, stílus,

5 A periodizáció ugyanis történelem.

6 Hiszen a tradíció szerint maga a posztmodern tekinthető paradigmának - tapasztaljuk elméleti szövegek fogalomhasználatában.

75