Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - Kittler, Friedrich, A.: Drakula öröksége 2. (tanulmány, Benkő Krisztián fordítása)

nem tartották jelentősnek. Ahogy az áldozat mesélt, mintha mind a két hang beszélt volna együtt, „az utolsó pillanatban Drakula arcán feltűnt a diadalmas pillantás, mielőtt - ugyan nem karóba húzták - a vadászkés keresztüldöfte a szívét”. így amikor „a férfiak bevégezték a bonyolult munkát, hogy a gyilkoló nők ne folytassák a megsemmisített Drakula tevékenységét”, mégis bekövetkezett, hogy „Drakula továbbra is garázdálkodott”.

Még ha a szemináriumok vezetői „nem is hittek”25 a logikában, akadnak olyan más nők, akik továbbra is az Idegen iránt éreznek vágyat. Attól, hogy a regény diskurzusa megölte őt, meg kell tanulnunk, hogy „a nők vágyát az Idegen iránt felismerjük”26 ami a másik diskurzus feltámadása. Már Salome sem hitte el, hogy ősvágya a férfihalál. Megénekelte vágyát, ahogy Mina Harker, mégis, és csak azért is, mert végzetes csókot kapott, az írógépével újra bekalapálja fulladását.

Meg kellett csókoljalak, Jochanaan.

Keserű volt az ajkad.

Ez volt a vér íze?

Nem, de talán a szerelem íze.

Úgy tartják, a szerelem keserű.

De mit számít ez? mit számit ez?

Szájon csókoltalak, Jochanaan.

Megcsókoltam a szád.

De a Salomék és a Lucyk ritkák. Amivel próbálkoztak a kor merész férfijai, van Heising és Stoker, Charcot és Freud, hamar kifulladt, hogy minden vágyat gyorsan és úgymond annyira tudományosan, amennyire lehetséges, az ágyban történtekre vezessenek vissza.27 Nem csoda tehát, hogy Abraham Stoker kétszer is megölte a grófot: először gurka tőrrel fiktív alakmása, másodszorra azzal, hogy a regényben történelmi zsarnokként mutatta be. A regény végén lévő „megjegyzésében eltűnik a hatalom „kemény halha- tatlanság”-a;28 ami utána marad, az „aligha az egyetlen dokumentum, vagyis a rengeteg begépelésre váró levél”. Más szóval, Stoker regénye azonos Mina Harker archívumával. Nem csoda, hogy éppen abban az évben vonta vissza Freud a csábításról szóló hipotézisét, amikor megjelent a regény. Amikor más hipnotizált, később analizált nők belemond ják a vágyaikat a fonográf fülébe, akkor az elmélet csak az

25 Roth, Phyllis A.: Sexualität der Frau in Bram Stokers „Dracula". In: Psychoanalyse und das Unheimliche. Essays aus der amerikanischen Literaturkritik. Szerk.: Claire Kahane. Bonn, 1981. 264.

26 Lacan, 1973c. 40.

27 Lacan, 1975.71.

28 Rilke, Rainer Maria: Die Aufzeichnungen des Malte Laurids Brigge. In uö: Sämtliche Werke. Wiesbaden, 1910/1955-1966, Hrsg. Ernst Zinn, VI. kötet. 776.

69