Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - Kittler, Friedrich, A.: Drakula öröksége 2. (tanulmány, Benkő Krisztián fordítása)

A hipnózis egy másik helyre visz, az „Idegen” helyére. Mina Harker önkívület és halál közti kísérleti alanyként elhallgat dolgokat, nem mondja el a szó szerinti igazságot a vámpírvadászoknak. Az eszméletlen nő csak a hisztéria diskurzusába kerül

.20 Ezért beszél Mina Harker onnan, ahol nem ő, hanem a gróf tartózkodik; mintha ő maga is egy sötét koporsóban, egy hajó fenekén fekvő sötét koporsóban lenne a Fekete-tengeren. De a sötétség szí vében nincs artikuláció. A médium ajkára nem egy despotikus cárnő nevében, nem az imperialista greenwichi földrajzi középpontból jönnek hangok - csak optikai és akusztikus adatokat mond, melyek azonban sokkal érzékenyebbek, mint a kortárs hipnózis elvárásai

.21

Óceáni érzések, de már nem csak Lucy Westenra magányos álmaiban, hanem egy kísérlet keretében is. Mint az „Idegerí’-diskurzus, a tudatalatti technikai státuszra tesz szert. Drakula női szócsövön keresztül ugyanolyan hangon beszél, mint amiről a gyorsírásos jegyzetek tájékoztatnak. Csak a gépek tudják rögzíteni a valódi és a minden nyelven túli információt - maguknak a hírcsatornáknak a tiszta zaját. Nem semmi, ahogy van Heising a „homokviharban születő embereket embriószörnyeknek nevezi”.

A férfidiskurzusok játszották a feljegyzésekben a szimbolikus szerepét; a tudományos diskurzus csak tényeket ismer. „Minden lemez, mint tudjuk, háttérzajként működik.”22

Ami ebből rögtön következik, hogy Mina Harker a két hipnotizőr között kettős ügynökként, amint hangokat észlel egy távoli hajó gyomrából, továbbadja azokat, mint egy puszta érzékelő vagy rádióadó. Már működik a vezeték nélküli adatátvitel Marconi 1896-os találmánya előtt, amely villamosította a világ haditengerészeteit. A hipnózis révén az analitikus diskurzus elő tudja idézni pszichológiai eszközökkel azt, amit a mérnökök elektrotechnikai módszerekkel. És persze mindketten ugyanolyan praktikus funkciókat látnak el. Mina Harker, akit egy nem brit zsarnok telepatikus koporsóba zárt, éppúgy titkosszolgálati ügynökként dolgozik, mint harminc évvel később a BBC. A brit rádió (nem is beszélve az UFA- és a Nauen-állomásról) már repülő- és haditengerészeti bázis lesz, ahol már az első világháború végén a másodikon gondolkodtak.23

“Lacan, 1973c. 26.

21 Azam, 1893. 79.

22 Lothar, Rudolf: Die Sprechmaschine. Eine technisch aesthetischer Versuch. Leipzig, 1924. 59. A „beszélőgép” volt a fonográf és a gramofon elterjedt neve (a kezdetben védett márkaneveknek).

23 Lásd Stevenson, William: А пит called intrepid: The secret war. New York, 1977. 16. sk.

67