Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - KÉP/SZÖVEG - Szabó Lovas Emőke: „...valaki, akit önmagomban figyeltem...” ( tanulmány)

KÉP/SZÖVEG

A hely, ahova viszont előbb meg kell érkeznünk a megváltásért, önmagunk borzalmain keresztül, ez a faliképbeli erdő olyan hely, ahol az ismeretlen, saját életében, mélységeiben tévelygő ember számára semmilyen irányjelzés nincs, csupán növények és állatok megsza- kíthatatlan, berekeszthetetlen káosza, ösztönei legsűrűbbje. A refrénszerű ismétlés az örök közeledésről és a cél elérésének örök bizonytalanságáról/lehetetlensé- géről szól: „...még nem vagy egészen itt...”, amíg meg akarod fejteni a képet és a saját életedet.

Ebből a káoszból kell felépítenie az embernek saját maga csigatestét, hiszen csak így érheti el az önmagában való teljesség isteni érzését. Balassa Péter szerint viszont az, hogy archeológia és utópia összeér-e, sikerül-e a metamorfózis, egészen a fejezet végéig nem derül ki.23

25 Vö. Balassa Péter: Erdő sűrűjé ben. In uő: Nádas Péter. 379.

35

□ FÉRFIHANG И., 50 x 70 cm