Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - KÉP/SZÖVEG - Szabó Lovas Emőke: „...valaki, akit önmagomban figyeltem...” ( tanulmány)

КЁР/SZÖVEG

24 Uo. 388.

25 Uo. 194.

A fejezet végének mondattöredékeiben (még nem vagy egészen itt) a jeíen-nem-lét a legfokozottabban van jelen.

Egészében véve, ebben az ekphrasziszból induló, csigametaforában kiteljesedő, önmagunk erdejébe meg (nem?) érkező gondolatfolyamban két világnézet kapcsolódik össze. Bár Nádasnál, ahogy az asszony és az elbeszélő neve, úgy ez sem kimondható, a két világ csupán feltételezi egymás létezését.

Az antiplatonizmus egyedül a testek érzéki jelenlé- tében/egyesülésében megmutatkozó valóság és a hiány platonisztikus poétikája, az egyszeri megpillantás momentumában születve és az örök ráemlékezés kötelékében raboskodva. Egy Kerényi idézte Platón-szöveghely szerint: csak „mint szikrából fellobbanó fény, úgy támad a lélekben, s akkor már táplálkozik önmagából”.24

Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényének Egy antik faliképre című fejezete nevetéssel és szag-meta- morfózissal zárul. Vajon kié ez a nevetés? Nietzsche sztoikus-ironikus, vagy Dionüszosz életigenlő nevetése ez? És vajon megtörténik-e a metamorfózis valójában akkor, ha a „csend beitta magát a bőrödbe és a szagod megváltozik”?25

Talán a csiga boldogsága ez, amikor megérkezik saját magába. Vagy talán ezekre a kérdésekre nem is tudunk válaszolni. Egy dolog viszont egyértelműen kitűnik: a mű legmesszibb távlata éppen önmaga belsejében van.

36