Irodalmi Szemle, 2014
2014/10 - DOBOS LÁSZLÓ ÖRÖKSÉGE - Dobos László öröksége - az Irodalmi Szemle körkérdése. Válaszolnak: Kulcsár Ferenc, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre
DOBOS LASZLO ÖRÖKSÉGE zók nemzedékéhez” tartozó figyelemre méltó alakja, s nem egyszerűen a szlovákiai magyar „alapozó nemzedéké”. Első két regénye, a Messze voltak a csillagok és a Földönfutók ugyanis az 1960-as évek magyar szépprózájának progresszív, annak megújítását, megújulását kereső vonulatához tartozik, akár tartalmi (illetve világ-, történelem- és önszemléleti), akár formai oldalról - prózapoétikai és prózanyelvi nóvumai, regénytechnikai eljárásai felől - nézem azokat. (Harmadik fontos regénye, az Egy szál ingben az első kettő tartalmi és formai elemeinek sikeres összegezése, szintézise.) 3. Dobos László legfőbb érdeme, hogy volt víziója a világról, s ezen belül szűkebb és tágabb környezete, közössége jelenéről és jövőjéről, s hogy mert és tudott struktúrákban, építményekben gondolkodni, és összefüggéseiben merte és tudta látni és átfogni az egészet (egy olyan korban és olyan társadalomban, amikor ez nem is mindig volt veszélytelen), s ezek az építmények évtizedekre működőképeseknek bizonyultak. Ma azonban már egyre nyilvánvalóbb, hogy 1989 nem csupán, sőt talán nem is elsősorban a rendszerváltás kezdete, hanem korforduló - kor- és értékváltás (paradigmaváltás) - is volt, annak minden hozadékával és átláthatatlanságával együtt, ami nemcsak térségünkben, hanem talán a világon mindenütt sok mindent zárójelbe tett az egészen a XX. század végéig ismert és érvényes világrendekből. Ami pedig szorosan a kérdést illeti, egészében a magyar folyóirat-kultúra előtt állnak - az említett korforduló következményeként is - nagy kihívások (papír alapú lapok - online folyóiratok; a hagyományos irodalmi műhelyek megszűnése - a műhely jelleg valamiképpeni megőrzése; az irodalmi élet széttagolódása - az értékelvűségre való törekvés folytatása stb.), ezek tükrében vizsgálandók a határon túli lapok, folyóiratok is. § | További előttük - akárcsak valamennyi előtt - álló kihívás, hogy mi lehet az a plusz, ami érdekessé, sajátossá, a többitől megkülön- böztethetővé teszi őket, amitől nem egymás mutációi csupán, ami miatt érdemes kézbe venni egyes számaikat. Ez pedig az utóbbiak esetében fakadhat a magyar lapstruktúrán belüli, mára évszázada kialakult sajátságos helyzetükből is, történetesen hogy valamely régió adja hátterüket, így a magyar irodalom, illetve népesség olyan kultúra- és értéktermő rétegeihez, részeihez is közvetlen kapcsolódásuk lehet, amelyek határon belülről elég nehezen érhetők el, nehezen mozgósíthatók, szervezhetők, abszorbeálhatok. S ha ezt a helyzeti-szervezeti előnyüket nem használják ki (külön-külön is), lemondanak valamiről, ami az összes többitől megkülönböztethetné őket, s amivel az összképet is gazdagíthatnák (s nem egyszerűen csak színesíthetnék). TŐZSÉR ÁRPÁD A kérdés lényegét, azt hiszem, a „Dobos László öröksége” kifejezés rejti. Van-e Dobos Lászlónak öröksége a fiatalabb nemzedékek számára, s ha van, mi az? Dobos László jelenség volt a szlovákiai magyar irodalomban. Egyéniségét nehezen lehet szétszálazni íróra, politikusra, alapozószervező-szerkesztő emberre, ő megbontha- tatlanul volt bizonyos értelemben fenomén, főleg fiatalabb korában. Kár, hogy az ifjabb nemzedékek már csak idős, nehézkes és nehéz embernek ismerhették. Egyébként, mint Mécs Lászlót a két háború között, Dobost, ha egykor valahol megjelent, nem lehetett nem észrevenni. Magas termete, tekintélyt parancsoló komolysága, retorikai tehetsége, az irodalomban szerzett ismertsége és ismeretségei 9
