Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Soóky László: A Komáromi Jókai Színház 61. évada - összefoglaló

Közhely, hogy az operett az illúziók és a pompa világa, ezen összetevők egyidejűleg kell hogy hassanak, mert ha nem, szegé­nyessé válik az a mesevilág, amire egyéb­ként ráhangolódtunk. Nos, a teljes díszlet és a teljes kosztümtár esetlegessége sikeresen lerombolt minden ide vonatkozó illúziót, amire a pénztelenség nem lehet mentség. Azért nem, mert a jó ízlést nem lehet euró- ra váltani. (Egy másik párhuzam: A velencei kalmár turkálóból hozott, mégis minden igényt kielégítő kosztümjei.) Minden áskálódásom ellenére tekintsük a Lili bárónői sikeres előadásnak, hiszen a Komáromi Jókai Színház színészei játékuk­kal színházat csináltak a vendégjátékosok jelenléte ellenére is. A NEGYEDIK BEMUTATÓ Bereményi Géza: Az arany ára (piaci já­ték két részben).3 Rendező: Bagó Bertalan. Szereplők: Tóth Tibor (Monori), Holocsy Krisztina (Monoriné), Fabó Tibor (Berci), Szabó Tibor (Gombacsik), Tar Renáta (Ma­rika), Olasz István (Tibor, Marika férje), Horányi László (Tulipán), Skronka Tibor (Nyikoláj), Bandor Éva (Csöpi), Mokos Att­ila (Skultéti), Kátai István (Tarzan), Ma­jorfalvi Bálint (Dr. Ridovics), Jókai Ágnes (Karola), Aranyosi Zsolt (Imi), Németh István (Mentőorvos), Bernáth Tamás, Nagy László (detektívek, ávósok), Méhes Mihály, Simon Barna (Imike). A zenekar tagjai: Fó- rizs Balázs, Lelkes Tibor, Madarász András. Díszlet és jelmez: Sánta Borcsa. Zeneszerző: Dobri Dániel. Dramaturg: Bereményi Géza. Az arany ára az Eldorádó című mozifilm (1988) színpadi átirata, negyven játéktéri ' Lásd még: Soóky László: Egyfelvonásos két­felvonásos. In Irodalmi Szemle, 2014/4.92-95. ÍZLÉSEK ÉS POFONOK etűd s egy betét, Monoriné fohásza. Az át­irat pikantériája az, hogy Bereményi a tra­gikomédiába is átmentette a filmszerűséget azzal a rafinált csellel, hogy a történelem és a történet két jelenet kivételével a színpadon kívül játszódik le, mégis folyamatosan kép­be kerülünk, mert a szereplők az egymással való magánbeszélgetéseiken keresztül in­formálnak bennünket a legfontosabb tud­nivalókról. Monori, a piaci táj központi figurája, élet és halál ura, nem maffiózó, mégis ke­resztapái alkat. A túlélés és az újrakezdés nagymestere, inkább dominanciális, mint partneri harcot vív az Istennel, s azt az illú­ziót, hogy önmaga dönti el halála módját és pillanatát, ateista megfontolás alapján akár pürrhoszi győzelemként is nyugtázhatja. Unokája halálból való visszatérésének pilla­natában egy égre való felnézés erejéig elbi­zonytalanodik, több ilyen pillanat nincs, az aranyrudak, a pénz s a csillogó gyémántok jelentik a megtartó jelent s a változó jövőt. Monorinak mindössze két földi ellenfele van: az egyik az alakulóban lévő új stigmá- jú hatalom, a másik egy szovjet-orosz tiszt, Nyikoláj, akinek összerabolt holmiját Mo­nori orgazdaként kezeli, s akit Monori meg­lopott. „Sándor, Sándor, szerencsés ember vagy, hogy sietek. De visszajövök Berlinből. És te tartozol nekem. Ezért nem lőlek le. Visszajövök és odaadod. Csókolj meg, Sán­dor. Ne felejts el, Sándor.” Kulcsmondatok, szuggesztív erejűek, a gátlástalan új hatalom és a félelemkeltés igéi. A rendező magabiztos pontossággal ve­zényli le az első felvonást, gondot csupán az okoz, hogy nem jut minden szerepre meg­felelő karakter. A kezdő csapat - Monori, Monoriné, Berci, Csöpi és Nyikoláj - mind­végig kitűnően teljesít, a később csatlakozó Skultéti és Tulipán szintúgy, a többiek tel­jesítménye hol libikókás, hol pedig szak­93

Next

/
Thumbnails
Contents