Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Soóky László: A Komáromi Jókai Színház 61. évada - összefoglaló
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK mailag gyenge. Az első felvonás felfokozott tempója után a második felvonás gyakorlatilag minősíthetetlen, súlyát, feszültségét, izgalmát veszíti. Berci és Monori halála még egy-egy ihletett színészi pillanat, a többi sajnos dramaturgiai üresjárat. A jegyzett dramaturg pedig nem más, mint maga a szerző, Bereményi Géza. S bár tőle szokatlan az ötlethiány, Komáromban ez a csúfság mégis megesett vele. A rendező magára hagyta Monorit, akiket pedig felkarolt (Gombacsik és Karola), azokat vakvágányra vezette. Kár, mert az utóbbi időszak legerőteljesebb előadása hanyatlott középszerűségbe amiatt, mert a mindenkori rendező és dramaturg odafigyelése valami érthetetlen okból a lanyhult második felvonásra. Figyelmet érdemel a zenekar kitűnő teljesítménye, s Nyikoláj kapcsán még rámutatnék: a más közegből visszatért Skronka Tibor mint gyakorló epizodista minden karakterében emlékezeteset villant. Megérdemelné, hogy a vezetés keressen egy olyan színmüvet, amelyben színészileg megmutathatná elvitathatatlan tehetségét. AZ ÖTÖDIK BEMUTATÓ William Shakespeare: A velencei kalmár.4 Rendező. Szőcs Artúr. Szereplők: Dráfi Mátyás (velencei dózse), Skronka Tibor (Marokkó hercege), Öllé Erik (Antonio), Szabó Tibor (Bassanio), Olasz István (Gratiano), Kátai István (Solanio), Bernáth Tamás (Salarino), Tóth Károly (Lorenzo), Fabó Tibor (Shylock), Mokos Attila (Tubal), Majorfalvi Bálint (Lanzelo Gobbo), Németh István (Öreg Gobbo), Csicsó Tamás (Baldezzaro), Bárdos Judit (Portia és 4 Lásd még: Soóky László: Szerelmi romantikus komédia Komáromban. In Irodalmi Szemle, 2014/6. 92-95. Balthasar), Tar Renáta (Nerissa), Holocsy Krisztina (Jessica), Madarász András (Crescendo), Orbán Katalin (Fortenzia), Leczkési Dóra (Pianssima), Rab Zoltán (Prigieniero). Zene: Dinnyés József, John Dowald zenéjének felhasználásával. Dalszövegek: Hajós András. Korrepetitor: Pálinkás Andrássy Zsuzsanna. Díszlet: Kalácska Gábor. Jelmez. Gudus Erika. Több okból is fokozott érdeklődéssel vártam A velencei kalmár bemutatóját, egyrészt, mert mind dramaturgiai, mind rendezői oldalról jelentős kihívást jelent a kusza szövésű shakespeare-i mese feldolgozása, másrészt pedig, mivel mostanában úri divat a zsidó-keresztény viszony időszerűsítése aktuálpolitikai szempontok alapján. Amikor Harsányi Zsolt, az eredetileg leszerződtetett rendező betegségére való hivatkozással lemondta a közreműködést, érthető feszültség támadt, a színház vezetése számos kört futott a bemutató megvalósítása érdekében, végül az utolsó pillanatban Szőcs Artúr vállalta a rendezői feladatot, mondván, tanulmányai során alaposan foglalkozott A velencei kalmárral. A próbafolyamat során kiderült, hogy az alapossága egy kicsit felületes volt. Első víziói alapján ugyan még nagystílűén vázolta fel a kompozíciós lehetőségeket, amikor viszont a részletekre került a sor (ahol az ördög is lakozik), tanácstalanná lett. A szervezetlenség és a káosz vált a próbafolyamat uralkodó elemévé, a rendező hol eltűnt, hol megjelent, felvetett egy-egy dramaturgiai lehetőséget, amely rendszerint még a megvalósulás előtt összeomlott. A színészek morgolódtak és vívódtak, a színház vezetése pedig tüneti kezelésre kényszerült, s azt sem zárta ki, hogy a bemutató időpontja eltolódik, vagy végképp elmarad. Ekkor dobott a rendezőnek mentőövet Michael Redford, a The Merchant of Venice című 94
