Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Soóky László: A Komáromi Jókai Színház 61. évada - összefoglaló

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

dramaturg tehetetlenségre volt kárhoztatva, mert a Kárpáti által összekutyult álkonfliktusok mindvégig tét nélküliek maradtak. Új játékot kellett volna írni, s ez nem a dramaturg feladata.

Az urbánus lelkületű rendező pedig nem a jicíni tájban, csörgedező patakban, betyártanyában és betyárvirtusban gondolkodott, hanem városi játszótérben, lego- környezetben, magyar viszonyokban. Ezt a tévutat a korabeli kosztümök, a grófi racs- csolás, a lakáj i kalózkodás, a gegparádé és a tisztességes éneklés nem tudta olyan útjelzőkkel ellátni, amelyek követhető irányt mutattak volna: Naszlady Éva eltévedt az észak-csehországi csalitosban.

Azt viszont leszögezhetjük, hogy még ha a gyerekközönség nem is tudta pontosan nyomon követni a mesét, szerette a látványt, azt, hogy Rumcájsznak bohókás szakálla van, mint ahogy azt is, hogy az esetlen grófék olykor elestek.

A HARMADIK BEMUTATÓ

Márkus Ferenc: Lili bárónő.2 Átdolgozta: Darvas Szilárd és Gádor Béla. Rendező: Méhes László. Zeneszerző: Huszka Jenő. Szereplők: Fabó Tibor (Malomszegi báró), Bardon Ivett (Lili, Malomszegi lánya), Ká- tay István (Illésházy László gróf), Tar Renáta (Clarisse, színésznő), Majorfalvi Bálint (Frédi), Mokos Attila (Becsei, Illésházy gróf tiszttartója), Skronka Tibor (a gróf komornyikja), Bandor Éva (Illésházy Agáta grófnő), Holocsy Krisztina (Illésházy Krisztina grófnő), Bernáth Tamás (Uzsorás), Nagy László (kopasz úr), Balaskó Edit (a kopasz- Lásd még: Soóky László: A lelőtt uzsorás visszatér, avagy a Lili bárónő mint „poén” a Komáromi Jókai Színházban. In Irodalmi Szemle, 2014/2. 88-91.

úr felesége), Németh István (miniszter), Szabó Viktor (kocsis, esetünkben sofőr). Koreográfia: Kispál Attila. Zenei vezető: Gebora György. Jelmez: Horváth Kata. (A díszletet egy korábban játszott színműből és alkalmi bútordarabokból állították össze - olyan is volt!)

Amennyiben az alaprefrénekben gondolkodunk, és azt dudorásszuk, hogy „egy kis cigaretta valódi finom...”, vagy „gyere, csókolj meg, tubicám, szaporán...” vagy „tündérkirálynő, légy a párom...”, esetleg „szellők szárnyán...”, nem menekülünk meg a tomboló közönségsikertől. A komáromi bemutató is bezsebelte a nagyérdemű szere- tetét, aztán hogy ez a visszajelzés a Huszka- melódiáknak szólt-e vagy a teljes produkciónak, elemzés tárgyát képezhetné. Huszka alighanem fényévekkel győzne.

Az ok viszonylag egyszerű: a rendező importált egy primadonnát (Bardon Ivett), aki még nem primadonna, s egy bonvivánt (Kátay István), akinek rengeteg alázatos munkát kellene végeznie ahhoz, hogy valaha is bonviván legyen. Amíg duettet énekeltek, nem volt nagy a baj, bár nem árt, ha a primadonna tisztán intonál, mint ahogy az is üdvös, ha a bonviván megtanulja a színpadi tánc alapjait. A lóláb akkor lógott ki, amikor színészek jelentek meg a színpadon, mint például Fabó Tibor, Bandor Éva, Holocsy Krisztina vagy Mokos Attila, s visz- szafogott iparosmunkával is lejátszották a két főszereplőt a világot jelentő deszkákról. Ez lett volna viszont a kisebbik baj. A kínos az volt, hogy Bandor, Holocsy és Fabó énektudásban is verte az énekeseket. A történet egyébként úgy kezdődött, úgy folyt le és úgy is végződött, ahogyan azt a librettó meseszövésében a szerzők rögzítették, a rendező által poénok helyett beékelt gégék a kellő alkalmakkor derűt fakasztottak a közönség soraiban.

92