Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - DOBOS LÁSZLÓ (1930-2014) - Koncsol László: Búcsú Dobos Lászlótól (gyászbeszéd)

DOBOS [ASZ LO (1930-2014)

írt falusi társadalmi szerkezete összeomlott, s a világháború, a három impériumváltás, a kikényszerített migráció, a német és a szovjet, a magyar és a csehszlovák hadak vonul- gatása, a jogfosztottság, a deportálások és a szovjet táborok, zsidóink gázhalála, a lakosságcsere, a nyelvtilalom, értelmiségünk, benne pedagógusaink kiebrudalása, vagyonunk és állampolgárságunk elvesztése, a nyilvános pofonok és ütlegek - „mert nincsen átok és nincs semmi fájdalom, / nincs becstelenség és nincsen megcsúfolás, / amit ne látnánk rajtunk teljesedni be” - idézem új összefüggésben az ógörög Szophoklészt Antigonéjából.

Halottunk egész életében a romlás, a bomlás, a rombolás, a félelem ellen dolgozott. Ellenükre, a magyar reformkor példáján is felbuzdulva intézményeket alapított. Ezt bevallottan is élete egyik fő hivatásának tekintette.

1949-ben, a sárospataki tanítóképző befejezése után, a magyar iskolák hiányában traktorra szállt Királyhelmecen, majd a magyarüldözés enyhültével a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe lépett, és a kedvező hátszél a pozsonyi CSISZ-központba röpítette. A felvidéki magyar települések ifjúsági alapszervezeteit hozták létre, ez volt akkor a magyarság társadalmi és szellemi ébresztésének és mozgósításának egyik lehetséges útja. Megkezdte tanulmányait a pozsonyi magyar tanárképző főiskolán, magyar-történelem szakon (1952-1956), s diplomával a zsebében mindjárt oktatni kezdett. Megjelentek első irodalmi publicisztikái, s létrejött életre szóló eszmei szövetsége Fábry Zoltánnal. 1958-ra a majdnem semmiből megéledt felvidéki magyar irodalom állapota fórumot igényelt, s ő mint a Szlovák írószövetség magyar tagozatának titkára

vállalta a lapalapítás munkáját. 1958 végén J | jelent meg az Irodalmi Szemle első száma Fábry Zoltán esszéjével és Tőzsér Árpád gyújtó szellemű versével. A lapot főszerkesztőjeként 1968-69-ig, tíz éven át jegyezte. Sikerült a Tátrán szlovák szépirodalmi könyvkiadó szervezetében önállósítania a magyar szerkesztőséget, a Madách Könyv- és Lapkiadó jogelődjét, amelynek igazgatója lett. Pozícióját az a politikai szerep akasztotta meg, amelyet az 1968 után létrejött első szlovák kormányban tárca nélküli státusban, a sportért és a nemzetiségi ügyekért felelős miniszterként és a Csemadok elnökeként vállalt. Miniszteri támogatásával jött létre Kassán a MATESZ fiókjaként a Thália Színpad. A diktatúra kulcsembereinek tipikus gesztusával az ún. konszolidáció szellemében kizárták a kormányból, az állampártból, az írószövetségből, megfosztották Csemadok-elnöki tisztétől, kiadói igazgatói pozíciójától, és részleges közlési tilalmat rendeltek művei ellen. Bizonyos lapokban a nevét sem volt szabad leírni. Az általa alapított Madách Kiadó egyik részlegét vezette a rendszerváltásig.

1989-ben visszaült a kiadó igazgatói székébe, éltette folyóiratait, kiépítette a Madách könyvesbolthálózatát Pozsonytól Királyhelmecig, székházat vett a kiadónak, s az Együttélés képviselőjeként négy évig politizált a szlovák törvényhozásban Duray Miklós oldalán, akivel korábban együtt éltette az illegális magyar jogvédő mozgalmat. Visszatért a Csemadok élére elnöki, majd tiszteletbeli elnöki, 1990-től Szabó Rezsővel társelnöki minőségében. 2011- ben munkáját Csemadok Életműdíjjal jutalmazták. A rendszerváltás előtt visszavették az írószövetség magyar tagozatába, s tagja volt a Szlovákiai Magyar írók Társaságának.

81