Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - DOBOS LÁSZLÓ (1930-2014) - Koncsol László: Búcsú Dobos Lászlótól (gyászbeszéd)
DOBOS LÁSZLÓ (1930-2014) Ugyancsak tagja a Magyar írószövetségnek és a Makovecz Imréék által alapított Magyar Művészeti Akadémiának. Vezető - alelnöki - szerepet vitt a Magyarok Világszövetségében, így az egész világ magyarságának életére rálátott. Könyveinek száma tizennégy. Első regényeiben a magyarüldözésekkel kapcsolatos írói tabukat törte át, s fokozatosan kezdte szépprózában és publicisztikában feldolgozni az emberközi kapcsolatok egyéni és társadalmi problémáit. Az Irodalmi Szemle alapító főszerkesztőjeként a közép-európai irodalmak és kultúrák közelítésén is dolgozott. Felvidéki magyar irodalmunk mellett a cseh és a szlovák, természetesen az anyaországi, a délvidéki, a romániai, kárpátaljai és nagyon óvatosan, rejtve a nyugati magyar irodalmat (például Gömöri Györgyöt és Márai Sándort) is bevittük a lapba. Velük együtt a lengyel, az orosz, az ukrán, a román és a délszláv irodalom javából is annyit, amennyi a lap számaiba belefért. Szövetségre léptünk folyóiratokkal, s lényegében egy kis visegrádi szövetség alakult ki körülöttünk. Sokszor nyitotta ránk, a szerkesztőkre, Tőzsérre és rám az ajtót reggel ezzel a jókedvű köszöntéssel: „Üdvözlöm az Irodalmi Szemle című világlap szerkesztőit!” Egymás közt megvallott álmunk egy közép-európai semleges államszövetség létrejötte volt a Baltikumtól az Adriáig. A magunk megmosolyogtatón szerény eszközeivel ennek útját próbáltuk egyengetni. Antall József, aki követte a lap munkáját, s aki a visegrádi szövetséget létrehozta, egy parlamenti folyosói találkozásukon elárulta, hogy nagy összeget ajánlott föl a felvidéki magyar intézmények támogatására, de a miniszterelnök halálával a pénz elakadt. Magyarországon Bethlen-, Kossuth-, Magyar Művészetért, Czine Mihály-díjjal, Árpád Fejedelem-Emlékdíjjal, Szlovákiában Madách- és Nemzetiségi, valamint Pro Probitate (Helytállásért) Díjjal ismerték el munkásságát. Az 1950-es évek elejének sajátos, fényes szellős szelekciója mint cselekedni vágyó, szegény sorsú, tanult fiatalembert kiválasztotta és fölemelte, az 1968 utáni idők kontraszelekciós korszaka elejtette. Húsz év esett ki így az életéből, a felvidéki magyarság pedig húsz évig volt kénytelen hiányolni ezt a minden ízében, eredendően - elrendelten - konstruktív szellemet. Lehetetlenné nem tették, ahhoz nagyon nagy vad volt Dobos László, és akadtak befolyásos vadőrei főként Magyarországon, de jól zárható vasketrecbe fogták, és éjjel-nappal szemmel-füllel tartották. Szívét a sokféle gondok és bajok elnyűt- ték, mély, bonyolult és rendkívül hosszan tartó szívműtéten esett át Budapesten, látható mértékben fel is épült, és újra szolgált, de a tovább sorjázó gondok és a műtét fiziológiai következményei nem maradtak lassan romboló hatásuk nélkül. Ereje elapadt, s magunkra hagyott bennünket. Családján kívül, családjával együtt nagyon sokan gyászoljuk testvérünket, Dobos Lászlót. Gyászolja a Szlovákiai Magyar írók Társasága, a Csemadok egésze, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar írószövetség, a felvidéki magyar politikum, a Magyar Művészeti Akadémia, a Madách Egyesület a folyóirataival, egyházunk, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és mindenki, aki ezen a villámló, mennydörgéses, felhőszakadást ígérő napon koporsója köré gyülekezett. Emlékezetét nem lehet nem megőriznünk, történelmünk szilárd része marad. 82
