Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - Géczi János: A hang (regényrészlet)

S amint a fiú bokájára hull a szennyes foltoktól tarkálló, bő nadrág, Judith, a bugyiját visszaráncigálva, futásnak ered. Nem hall egyebet, mint saját maga egyre inkább sípoló zihálását és a sirályok csattogó zaját. A meglepett, egyedül maradt gyerekember, mint aki jól mérte fel esélytelenségét, el sem mozdul a helyéről. Nem iramodik az áldozat nyomába. Nem vágja utána a kést. Elképed. Judithnak a száguldás közben jut eszébe Hanna, és ekkor veri ki homlokát az izzadtság, amikor a parkot elérő ösvény kanyarjában visszapillant felmérni, mekkora előnyre tett szert. Judith attól fél, a szemei olyasvalamit látnak, amire eddig nem volt még szava. A siheder azonban ott áll, ahol eddig is. Időközben visszahúzza magára a nadrágot, a tökét markolássza, s a testét a röhögés rázza.- Hülye picsa! - kiabálja a lány után. - Hülye picsa! - És a sirályok egy csapásra elnémulnak.- Az! - levegő után kapkodva üvölti vissza Judith. - Az! Hülye picsa!

Amikor a magabiztosságában megtépázott Judith a rigorózus Nancynak rövidre fogva elmondja a történetet, az idős tudósasszony elbillentett fejjel, de ugyanezt állítja. Végezetül irodája asztalának fiókjából - a laborban sok ilyen található - előhúz egy szprét, könnygáz, közli, pillanatnyi esélyt mindig adhat, és Judith kezébe nyomja. Judith jól látja, hogy az aggódásén túl az elismerés fénye is megjelenik Nancy kitágult pupilláján.

37.

De hogyan tudja meg Judith Bangkokban, hogy létezhet olyan hely, amelynek nem lehet elígérkeznie, mivel nincs neki szánva?

A siker, amelyet az előadásával elér, nem csendesíti meg. A trópusi város ugyancsak felizgatja, de nem találja meg benne a helyét. Nincs szeme hozzá, de hangja sem, hogy elmondja, miért nem lát megszokott módon a szemével. Ha a purgatóriumra hasonlatot keresne, bizonyosan megfelelőnek találja hozzá ezt a települést. A hipermodern reptérről kilépve először is nem jut levegőhöz, nem érzékeli, hogy a lélegzés során bármi is bejut a tüdejébe. Harminchét fok kinn is, benn is. A levegő olyan elfolyónak mutatkozik, mint a keze vagy a melle, de amit még ennél is kellemetlenebbnek talál, az a pára. A légkondicionált gép és a csarnok után azt érzi, azon nyomban megfullad, s hogy nem a váratlan ijedtség bújtatja izzadtságruhába, hanem a légkör páratartalma, arra a második vagy még inkább a harmadik pillanatban ébred rá. De az egy-két pillanat a reptér előtti parkolóban a szabad gépkocsira várakozva örökkévalóságig tart. A gigantikus taxiban, amelyben kellemes páratartalmú a levegő, ámbár a szükségesnél melegebb, idővel összerendezi zilált érzéseit, s hamarosan türelmesen és érdeklődve nézi a megapoliszt. A pszichológusok világkonferenciáját Nancy ajánlotta a figyelmébe, s ő szerezte meg azokat a támogatásokat is, amelyek az utazást és a részvételi díjat fedezik. Judith hálásnak mutatkozik, ámbár a város, már ha nem a hotelban vagy a konferencia programjainak helyet adó palotában tartózkodik, egy héten át nem sok jóval kecsegteti. A trópus nem való fehér embernek, mert akadályozza a gondolkodásában. Mindez akár igaz is lehet, replikázik Alex, Judith társelőadója. Éppen ezért