Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - Géczi János: A hang (regényrészlet)
G É C Z [ JÁNOS A HANG FEJEZETEK EGY REGÉNYBŐL 36. Judith napokig magával hordozza a szomorúság levegőjét. Amerre elhalad, ott mindenkinek egy hosszú tű szúródik a szívébe, sóvárgó gondolatok ébrednek, s akadnak, akik leülnek a közeli padra, s könyvbe, levélbe, jegyzettömbbe temetkezve gondolkodnak el rajta, mitől támadt keserű gondolatuk, mitől vágyódik el hirtelenjében a lelkűk. Judith jól tudja, vele mi van, de azt nem, hogy mint egy bacilusgazda, hurcolja magával a keserűség fertőző anyagát. Mivel látja, hogy az emberek elégedett, olykor sugárzóan boldog arccal érkeznek vele szemben, s hogy mellette elhaladva egy pillanat alatt összeroskadnak, majd pedig a váratlanul rájuk telepedett teher alatt vonszolják testüket tovább, gyanút fog. Ismeri az emberi lelket, tudja, elég a könnyed fuvallat, hogy a tavasz ősszé váljék, s egy eddig felfedezetlen pókháló az ablak sarkában, az ablakban, amelyen máskor az évszak színháza követhető, hogy kétségbeejtő vonások jelenjenek meg az ember arcán. Judith titka az emberismeretében rejtőzik, de ez idő szerint ez sem segít. Ő Nancy laboratóriumának rejtélyével foglalkozik, váratlan fejlemények akadályozzák a gondosan eltervezett kísérlet kivitelezését, az eredmények aprólékos rögzítését, az önkéntes egyetemisták visszalépnek, követelik, hogy otthagyhassák a kutatókat, igazolatlan hipotézisük romhalmaza alatt. És Hannával foglalatoskodik, akinek szabálytanul törtek elő a fogai, s bár már huszonnégy hónapos korban ki kellett volna ínyéből bújnia a hátsó őrlőnek, most, megkésetten jön elő, fájdalmat, sírást és rossz étkezést okozva. Judith, érzi, nem jön rá a megoldás nyitjára. Mitől változnak mellette át az emberek, s ül ki a kétes egzisztenciájú takarítónő arcára a hisztéria, a fegyelmezett biztonsági őr miért vakarja cipője hegyével, mintha csak fényezné a bőrt, a vádliját, s hogyan vesztik kedélyüket az amúgy szolgálatkész asszisztensek? Nancy félreérthetetlenül közli vele, megkopott az aurája. Mígnem, amikor elfogy előtte az étteremben az annyira vágyott étel, amelyből oly sokat főznek szokásosan, hogy a késve érkezők számára is jusson belőle, ő pedig időben állja végig a sort, valamint letörik a cipősarka, miközben majdhogy el nem szalad mellőle az évfolyamtársa, aki amúgy a nyakán csüng, és csak azért trécsel vele, hogy a legvégén megtudjon valami szakmai furfangot, amely megkönnyíti a feladata elvégzését - ráébred, hogy vele van gond. Át kell az eseményeket gondolnia, hogy megtalálja magában a megfejtést. Veszélytelennek tűnt az ösvény. Hosszúra fogta magányos sétáját, maga mögött hagyta s nem látja már az épületeket sem. Időről időre szüksége mutatkozik az egyedüllétre, s erről a luxusáról nem kíván most sem lemondani. Olykor, ha Hannát biztonságos felügyelet mellett tudja, s nem akad halaszthatatlan teendője, húsz percre, fél órára elkóborol. Elmegy a park végéig, s néha onnan tovább, a lerobbant házak irányába. Most is ezt teszi. A szemét71
