Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - Kulcsár Ferenc: Macskatalpon, puhán körbejár (vers)
Nézed magad. Látod - szike éle metszi fel nyakad, tumorod, mint kovász, a vérből kidagad, ereidbe csorog az isteni nektár, sejtjeidben, kívül-belül, az elmúlás regnál, égetik koponyád ibolyántúli sugárral - étked por és hamu, elkeverve nyállal. Nézed magad. Látod - életed izzó tűhegy, átégsz a végzeten, sorsodon is végleg. Visszanézve, parázsló lyukon át tündökölni látod a végtelen hazát: álmaidat, tengereid, káprázatod egét - lángoló angyalok s csillagok seregét. 2 Nincs értelme annak, hogy ne írjak. Hát írok inkább. Kell, hogy szólni bírjak a jövendőkről csukott szemem mögött, s róla, aki szolgaként küszködött, hogy ízleljem a létet, Isten illatát, s halljam a vadludak búcsúzkodó jaját. Nincs értelme annak, hogy ne írjak. Hát írok inkább. Kell, hogy szóra nyíljak a vízben fürdő szajkóról: - Gyönyörű! Szikrákat vet körben a sás, a nád, a fű, az ég fölötte édes lángban áll, és szivárványt rajzol a vízsugár. Nincs értelme annak, hogy ne írjak. Hát írok inkább. Kell, hogy szólni bírjak a lélekről s a lélek angyaláról, az aranyláncát csörgető magányról, záporáról tűzben próbált egeknek, amelyben a nyárfák zokogva remegnek.
