Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - Kulcsár Ferenc: Macskatalpon, puhán körbejár (vers)
KULCSÁR FERENC Macskatalpon, puhán körbejár 1 ^íézed magad. Látod - tűhegyen forogsz, macskatalpon, puhán körbejár a gonosz, körbeölel csönd és világvégi álom: honfoglalás az édes túlvilágon. Körötted a csillagidő, mint a gólya, száll, s az égen a hold sápadtan sirdogál. Nézed magad. Látod - szélverte téren át cipeled szívedben a halál angyalát, fejed fölött gesztenyék lándzsafejei nyílnak, kelyhükben harmatos őzikeszemek sírnak: hullott vadat hiéna, szétrág a félelem - ennyi volt, egy suhintás, s visszavár a verem. Nézed magad. Látod - körbevesz a hű, a hatalmas és áldott útifű, zöld lobogók, lengenek a jegenyék, ünnepel a ragyogás, hozsannáz a kék, egekre csap föl a feltámadás szele - téged ránt csak, téged a mélységekbe le. Nézed magad. Látod - rád borítja zilált haját a küszöb őre: szél szaggatja szavát, körülölel némán, hangtalan zokog, és egyre hull és hangtalan kopog csukott szemed mögött sírodra a rög. Köribéd seregük minden, ami örök. Nézed magad. Látod - poklok nagy udvarán gúzsba köt az égő, mérettelen magány: ő, aki az alvilágnál mélyebb s fölötte van mind a magas égnek, ő tépett le, őszi falevelet, ő, aki mint agyagedényt, megformált tégedet. 62
