Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - Ardamica Zorán: Az identitás metamorfózisa mint trauma (tanulmány)
módon, pszichés alapon véresre csikart bőr, a csontsoványság, a bőrt megrepesztő, abból kinövő tolikezdemények direkt látványa kell kontrasztnak a teljes, tökéletes hattyúszépséggel szemben. „Az elme elborulását a testérzékelés torzulása mutatja, átesztétizál- va és patologizálva az egyre nyíltabb sebet- amelyből Nina a film egyik legsokkolóbb hallucináció-jelenetében egy fekete tollacs- kát rángat ki” (Ureczky 2011). Látomásában úszóhártyaszerűen összenőnek a lábujjai, lába madárszerűen hátratörik, nyaka megnyúlik, a fekete hattyú csábító tánca közben úgy érzékeli, teljesen kinő a tollazata. (Ezzel szemben Lilly - az alternatív tökéletes szépség - teste táncos alkata ellenére végig kiváló kondícióban van, nincs rajta külső nyoma szenvedésnek, sanyargatásnak.) A művész úgy hal meg a művészetért, ha azonosul mindazokkal és mindazzal- beteljesítve konkurense, koreográfusa, elődje és anyja álmát és céljait -, ami műve létrehozásához kell. Önmaga válik műalkotássá. Halálával, a hattyú halálának hitelességével, a Csajkovszkij-féle hattyúvá változás véglegesítésével eléri az örökre szóló, isteni tökéletességet. Megismételhetetlen műalkotásként él tovább. Az ugyancsak halálugrással végződő, magánéleti ürességet és krízist tematizáló, szubkulturális közeget lefestő Pankrá- tor című film „magasabb” társadalmi és kulturális rétegbe emelt hattyú-változata megismétli a szörnyet alakító, kiöregedett emberi roncs (vö. Beth alakjával) életútjának elrendeltségét. A szerepjátszó én önmagává alakulásának, önmaga megélésének hiányában a szereplő minden önként vállalt, mindkét sorsfilmben elkerülhetetlen fizikai fájdalom ellenére, akár a megsemmisülés árán is, kizárólag hivatásában tudja megvalósítani önmagát. Függetlenül a kontextus kontrasztjától, tehát a magas vagy szubkultúrához tartozástól, a teljes lecsúszottság és a tökéletes siker állapotától. E végletes sorsformálás azonban csak illúziója a szabad akaratnak, az eredeti balettben megtalált szabadságnak, a szubjektum felszabadult önmegismerésének és alakításának. Elfojtások ventillációja és a más szubjektumoktól való függés, a frusztráció és a másokban megtestesülni látott vágyak beágyazódása ez a lélekbe. Patologikus, halálos folyamat, melyet csupán a művészet oldhat széppé, véresen értékessé. IRODALOM Hlavaty Tamás: Táncos a sötétben. In http://www.filmtett.ro/cikk/2162/darren-aronofsky-black- swan-fekete-hattyu Kiss Tamás: A fősodor tökélye. In http://port.hu/article/27389 Kolozsi László: Hattyú analízisben. In http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3011/fekete-hattyú/ Kovács Patrik: A hétköznapi őrület meséi. In http://www.filmtett.ro/cikk/3257/a-hetkoznapi-orulet- mesei-darren-aronoíksy-portre-1 Ureczky Eszter: Az édes kislányok bekattannak, ugye? (Darren Aronofsky: Fekete hattyú) In Prizma 2011.02.17. http://prizmafolyoirat.com/2011/02/17/blackswan/ Valuska László: Natalie Portman a fekete-fehér hattyú. In http://port.hu/article/27383
