Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Philosztratosz: Képek (A mesék; Kismanók; Pasziphaé; Kentaurnők; Pókhálók; kisprózák, Polgár Anikó fordításai)
BESTIARIUM telepednek, mások a hajfürtjeibe kapaszkodnak; vannak, akik behajlított karján szundikálnak, s vannak, akik a mellkasán viháncolnak. Ő pedig virágokat fakaszt nekik a kebléből, a karhajlatából, hogy koszorúkat fonjanak belőlük, s így felszentelve és illatozva a virágokra feküdjenek. A gyerekek egymásra is felmásznak, csörgőkkel111 a kezükben, melyeknek hangját ez a folyó már ismeri. A krokodilok viszont, és a vízilovak, melyeket általában a Nílus mellé szoktak festeni, most az örvénylő víz mélyén lapulnak, nehogy félelem fogja el a kicsinyeket. S hogy éppen a Nílus folyóról van szó, azt a földművelés és a hajózás jelképei bizonyítják. Ennek oka pedig, fiam, a következő: a Nílus hajózhatóvá tette Egyiptomot, azáltal pedig, hogy kiárad a síkságokra, termékennyé változtatja a földet. Etiópiában, ahonnan ered, egy istenség áll őrt fölötte, aki mindig az évszaknak megfelelő víz- mennyiséggel bocsátja őt útra. Ezt a festő úgy ábrázolta, mintha égig érne, lábai a folyó forrásain, s közben előrehajol, mint Poszeidón. A folyó felnéz rá és kéri, hogy sok kicsinye legyen. “ A görög pékhüsz szó alapjelentése könyök; apró, „könyöknyi” lényekről van szó. 9 A Vatikáni Múzeumban található márványszobor a folyamistent félig fekvő, karjára támaszkodó szakállas alakként ábrázolja, a rajta mászkáló 16 gyermek a Nílus legnagyobb, 16 ölnyi áradását jelképezi. 10 A szeisztron (latinul: sistrum) Iszisz szertartásain használt hangszer. 11 A mítosz szerint Daidalosz olyan szobrokat készített, amelyek járni és beszélni tudtak. PASZIPHAÉ Pasziphaé szerelmes a bikába, és Daidalosznak könyörög, hogy eszeljen ki valamit, amivel magához csalogathatná az állatot; ő egy üreges tehénszobrot készít, mely majdnem ugyanolyan, mint a csordabeli tehenek, akiket a bika már megszokott. Nászuk kimenetelét a Minotaurosz tanúsítja, ez a furcsa, természetellenes keveréklény: itt nem maga a nász van ábrázolva, hanem Daidalosz műhelyét mutatja be a festő. Szobrok vannak körülötte, egyesek kész formájukban, mások az utolsó simításokra várva: máris előrelépnek, és remény van rá, hogy el is indulnak: Daidalosz kora előtt a szobrászatban ilyesmi még nem jöhetett volna számításba.11 Maga Daidalosz attikainak látszik, szeméből rendkívüli bölcsesség és értelem sugárzik, a ruházata is attikai: kopott, szürke köpenyt visel, és mezítláb festették le őt, s ez főként az athéniakra jellemző. Ül a félig kész tehén mellett, és munkájában az Erószok a segédei, hogy
