Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Kovács Flóra: Időmérés? Az idő kérdésköre a Bestiárium Transylvaniae. Az ég madaraiban (tanulmány)
BESTIÁRIUM 10 A viszonylagos pontatlanság miatt azonban egyértelműen nem nevezhetjük őket óráknak. A vonatkoztatási keretről bővebben: Veress: i. m. 11 Láng: i. m. 163. 12 Uo. 70. Ehhez a részlethez nem árt feleleveníteni a Bibiiá ban szereplőket: „Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szüle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Abel helyett, kit meg- öle Kain” (1 Mózes 4, 25). Ez az elhatárolódás kissé pontatlan, hiszen Mózes I. könyve utal a séthi és káini utódok egyesülésére, így a bűn terjedésére. Vő.: Biblia, Mózes I. könyve, 6. 14 Vő.: Biblia, Mózes I. könyve, 5. 15 Láng: i. m. 170-171. 16 Vö.: „Előre látni azonban azt jelenti: előre látni, ami még nincs, és éppen ezáltal az elővételezett és a jelenbeli közötti szakaszt átvágni, és az elővételezettet, mint jelenbelit feltételezni. Az időérzék elsődlegesen tehát érzék a jövőbelihez, a nem-jelenlévőhöz, ami az előfeltételezésben válik jelenlévővé, ügy, hogy a jelenbeli erre a nem-jelenbelire vonatkozik. Az időérzék mindenekelőtt azt jelenti, hogy olyan lények vagyunk, akik célokat tudnak kitűzni maguk elé és ehhez képesek célszerű eszközöket keresni. Hiszen ez távolságot feltételez a pillanatnyitól és a jelent betöltőtől.” Gadamer: i. m. 89. be állítása a mérés lehetőségét jelezhetné e két alaknak, ugyanis e folyamatok vonatkoztatási keretként képesek szolgálni a periodikusság miatt.10 Az idő előrehaladtát mégis legerősebben egy tárgy alakulásával érzékelteti a narrátor: „s pusztán a lassan szétfoszló selyem, a szálak bomlása jelezte az idő telését-múlását”.11 A számoláshoz fűződik a nemzetségre való utalás. A Péter által hosszan kísért Kata Szidónia a férjére - akit fel akar éleszteni - utalva kijelenti: ,,[a]z én uram Séth fajtája, és nem Káiné”.12 A megnevezéssel verbálisán el óhajt határolódni a káini örökségtől,13 és egyben jelezni szeretné hovatartozását, amely Séth vonalán Noéig „egyszerűen” levezethető.14 Az idő emberi felosztásának következménye, hogy Xénia dekódolja a múlt létezését. Erre azonban furcsa módon a történetek hallgatása tanítja. A múlt érzékelése az emlékezéssel kerül markánsan játékba. Ez az érzékelés ellenben gyengíti a jelen és a jövő felé való irányulást. Úgy tűnik, hogy a lány számára az idő „darabolása” a múlt uralkodását eredményezi: „Xéniát a páter történetei megtanították sírni és nevetni, és mert mindegyiket újabb követett, és mindegyiket megelőzött egy másik, megtanították emlékezni. [... ] a múlt egyre nehezülő terhe alól egyetlen pillanatra sem kerülhetett ki [...] az illatok, amelyek dajkálták lépteit a jelenben, és megmutatták neki a jövőt, elbillentek mellőle”.15 A férfi a lánnyal szemben a tervezés miatt a jövő felé nyit, vagyis, a Hans-Georg Gadamer-i szó- használattal, „időérzéke” van. A föld alól való kijutásukat tartja szem előtt, ezért ás, a célért (a földfelszínre való visszatérésükért) eszközöket ragad meg. Az „elővételezettet” (a kijutást) teszi jelenlévővé16. Az ásás az idő nem-üres típusát jelezhetné és viszonyítási keretként szolgálhatna, ha a periodikusságot képes lenne precízen véghezvinni. A felülről a barlang mélye felé közeledők, azaz a lefelé csákányozok szintén képesek lehetnének a munkájukat a méréssel összekapcsolni, ám őket a csendmadár nem szabályos feltűnései akadályoznák ebben. Létezik tehát egy tekintet, amely a majdani ásást, csákányozást a cél, a kijutás szempontjából szemléli. Az ásás, a csákányozás cselekvése ekkor 44
