Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - BESTIÁRIUM - Sütő Zsuzsa: Posztmodern bestiárium Flaubert-re szabva (tanulmány)

BESTIARIUM

mantikus kutyának” nevezi a narrátor például Flaubert első szerelmének, Elisa Schlésingernek ebét. A könyv szerint a kutya afféle szerelmi konténerként működött, aki gazdája helyett befogadta az ifjú Flaubert szerelmi vallomásait. A „tényleges kutya” fogalma az összes olyan állatot jelképezi, amely a Flaubert család birtokában valaha állt. Emma Bovary kutyája, a „jelképes kutya”, jelzőjéhez mérten, jelképes szerepet játszik a regényben, hiszen eltűnése előre jelzi gazdája erkölcsi bukását. A „vízbe fúlt kutya” és az „imitált kutya” Flaubert és Du Camp egy görögországi kalandjáról számol be. Naplójegyzeteik eltérően ismertetik az eseményeket, de a két kutya mindkét történetben fontos szerepet kap.

Nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy a bestiárium végső soron egyfajta katalógus, ami formai korlátokkal rendelkezik, ezért nem adhatja vissza szerkesztőjének stílusát direkt módon. Barnes mégis bátorkodik egy katalóguson keresztül megfogalmazni azt, hogy mit is gondol a francia íróról. Bár a forma valamelyest kötött, a szócikkek (ebben az esetben az alfeje- zetek) kiválasztása elárulhat valamit az írói szándékról. Brian McHale szerint a posztmodern katalógusok kényszerítik az olvasót arra, hogy reflektáljanak a szelekció és a sorrend fontosságára. Ugyanakkor meggátolják, hogy az olvasó rekonstruálja a kivetített világot. Ehelyett felhívják figyelmünket arra az ontológiai különbségre, amely a könyv és a valóság között alakult ki

.12

A Flaubert papagája dekonstruálja és rekonstruálja a történelem, fikció, biográfia, autobiográfia, esszé, függelék és újságírás műfajait. Ellentmondásokra és szimultaneitásokra épül, hiszen alternatív történetek és különböző műfajok alkotják a nem mindig koherensnek mondható regényt. Az olvasó számára a jelentés úgy épül fel, akár egy metafikciós kollázs: „megjelennek a megemésztetlen valós élet falatkái és darabkái, hogy a fikció keretein átlebegjenek”.13 Bár itt csupán egy fejezet került részletesebb mustra alá, a többi is hasonlóan mókás megközelítésben tárja fel Gustave Flaubert életét és a narrátor múltbeli tévelygését.

я

12 McHale, Brian: Postmodernist I I Fiction. London and New York,

1987, Routledge. 162.

13 Waugh, Patricia: i. m. 143.

41