Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - BESTIÁRIUM - Sütő Zsuzsa: Posztmodern bestiárium Flaubert-re szabva (tanulmány)

BEST1ÁRIUM

8 Baudrillard, Jean: A szimulákrum elsőbbsége, https://etr.mome.hu/ ETR/Dokumentumtar/FileDown load?file_id=l 179. Utoljára megnyitva: 2014. 07. 08.

9 Uo.

10 Uo.

11 Uo.

rezentációra vagy a szimulákrum fogalmára. A papagáj a regényben egy rekurzív jelentéshálót épít maga köré, és ezáltal egy intertextuális objektummá, jelképpé válik. Jean Baudrillard szimulakrum-elmélete alapján, amelyben négy különböző fázist határoz meg abból a szempontból, hogy a jelek hogyan uralhatják felfogásunkat, a papagáj különböző helyeket foglalhat el mint jelkép az értelemhálóban. A Braithwaite által kutatott kitömött állatok egy élő madár helyettesítői, ebből kifolyólag a Baudrillard által meghatározott kép fázisai közül az első szintet foglalják el, mely szerint a kitömött madarak „egy mély realitás visszatükröződése [i]”.8 A regényből továbbá az is kiderül, hogy a kitömött madarat Flaubert élőként kezelte, tehát a kitömött papagáj „elleplezi és eltorzítja a mély realitást,”9 vagyis magát az élő állatot. Egy jámbor lélek című művében Flaubert kitömött madaráról mintázza meg az írásában szereplő Lulu nevezetű madarat, amelyet a könyv végére szintén kitömnek. A kép és valóság eltorzítása így válik tehát rekurzívvá: egyik a másikból táplálkozik.

A regény utolsó fejezetéből kiderül, hogy Flaubert igazi papagája valószínűleg már nagyon rég megsemmisült. Ebben az értelemben a létező kitömött madarak „elleplezi [к] a mély realitás hiányát.”10 A regény főhőse, Braithwaite azért szomjazik az igazi papagáj megismerésére, mert a madarat a francia író géniuszának szimbólumaként tartja számon és azt reméli, hogy a madár majd rámutat Flaubert valamilyen titkos jellemvonására, ami segíthet megoldani Braithwaite személyes problémáit. Ebből a szemszögből nézve a kitömött madár egy szimbólum, „nincs viszonyban semmiféle realitással [vagyis egy igazi papagájjal]: önmaga tiszta szimulakruma.”11 A papagáj és a Flaubert közti párhuzam a bestiáriumban elsősorban egy kudarcra mutat rá: mivel az eredeti papagájt nem találtuk meg, kénytelenek leszünk lemondani Flaubert jelleméről is. Ahogy a könyv végén a természettudományi múzeumban felsorakoztatott papagájok rikító kavalkádja közt elveszik a valós példány, úgy süllyed el szemünk előtt a bestiárium sokszínűségében a francia író karaktere is.

A Flaubert-bestiárium utolsó részének címe Kutyák. Ezek az állatok állandó jelzőkkel vannak ellátva. „Ro40