Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - BESTIÁRIUM - Sütő Zsuzsa: Posztmodern bestiárium Flaubert-re szabva (tanulmány)

BESTIÁRIUM

hiszen a jegesmedve nem szelídíthető meg, zabolátlan marad, akárcsak a francia író. A bestiáriumok fabulaszerű történeteket is tartalmazhatnak. Barnes itt La Fontaine meséjét helyezi új megvilágításba a medvéről és az emberről, párhuzamot vonva Louise Colét és Gustave Flaubert kapcsolata közt.

A teve című részben Flaubert-t a púpos emlőssel hasonlítja össze a narrátor. És miért? „Talán mert jó példa a flaubert-i groteszkre: akaratlanul is komoly és komikus egyszerre.”7 Az író továbbá egy egész lexikonra való állatot is felsorol, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a francia íróhoz. Az oroszlán, tigris, óriáskígyó, ökör, pávián, bölömbika, elefánt, bálna, osztriga, csiga, sündisznó, gyík, tehén, szamár, delfin, öszvér, rinocérosz, bölény, galamb, szarka, borjú, papagáj, és gorilla mind levelekből jövő hasonlatok részei, amelyekkel Flaubert ismerősei éltek, hogy párhuzamot vonhassanak ezen állatok és a francia író viselkedése között.

Az ezt követő részekben az állatok nem direkt módon járulnak hozzá Flaubert jellemének értelmezéséhez. A birka című részben például a narrátor Flaubert rajongását mutatja be egy ötlábú, trombitafarkú birka iránt. A majom, a szamár, a strucc, a másik szamár és Maxime Du Camp című alfejezetben a különböző állatfajok, illetve emberek szexuális tevékenysége közt von párhuzamot. A papagáj című rész egy hagyományos bestiáriumhoz hasonlóan kezdődik, ugyanis a narrátor a papagáj emberi tulajdonságait firtatja. Pár sor után viszont túllép a madár emberekhez való ha- sonlítgatásán és a narrátor szavain keresztül a papagáj már-már szent madárrá avatódik. Ezt Barnes egy régi, Flaubert által begyűjtött újságcikk különleges esetével illusztrálja.

Később viszont a papagáj jellemzői megint csak Flaubert viselkedését, kinézetét hivatottak körülírni. A fejezet nemcsak a Flaubert levelezéséből kiemelt idézetek miatt lesz az intertextualitás melegágya, hiszen a bestiárium, mint a középkorban divatos műfaj felelevenítése is intertextuális jelleggel bír. Az intertextualitás a paródia egyik forrása a metafikciós szövegekben, amelynek segítségével az író lecsökkentheti az olvasó előzetes irodalomtörténeti tudásának értékét egy rep7 Barnes, Julian: Flaubert papagája. Budapest, 2007, Ulpius-ház Könyvkiadó. 64.

39