Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Sütő Zsuzsa: Posztmodern bestiárium Flaubert-re szabva (tanulmány)
A történelem személyessé válása, vagy akár személyre szabása parodisztikus, posztmodern fogásnak tekinthető, amennyiben a narrátor egy új szemszöget képvisel a már meglévő történelmi reprezentációk értelmezésében. A regény negyedik fejezetének címe Flaubert-i állatmesék, amelyben Barnes egy bestiáriumot alkot. A középkorban népszerűvé vált bestiáriumok állatok és természetfölötti lények képi ábrázolását, valamint keresztény etikát és szimbolikát felhasználó, néhol tudományos leírásokat jelenítettek meg. A bestiáriumok ekképpen antropomorfizáló jelleggel bírtak. Az antropomorfizáció során ugyanis növényeket és állatokat látunk el emberekre jellemző tulajdonságokkal. A legnépszerűbb példaként szolgálhat a saját vérével fiókáit itató pelikán ikonja, amelyben az emberek Jézust és önfeláldozó szeretetét vélik felismerni. Az ehhez hasonló megszemélyesítésekkel ellentétben, Barnes Flaubert-t ruházza fel állati tulajdonságokkal. Mivel az ember személyiségének sokszínűsége számtalan jellembeli árnyalatot hordoz magában, egy olyan zseniális elmét, mint a francia író, bizony csak egy egész állatkert segítségével lehet körülírni. A fejezet egy ironikus képsor annak az illúziónak a kudarcáról, miszerint ekkora időbeli távlatból valóban megismerhetünk valakit. A fejezetet, a többihez hasonlóan, az angol író Flaubert leveleinek és naplójegyzeteinek segítségével állította össze. Barnes hat kisebb részre osztja fel bestiáriumát. Az első rész címe A medve, amelyben a narrátor kifejti véleményét, hogy miért is tartja a francia írót ízig-vérig medvének. Először is epilepsziás rohamai miatt Flaubert visszavonulásra kényszerült barlangjába és szűk családi körét leszámítva magányosan élt. „GOURStave FlauBEAR” dolgozószobájának ugyanakkor jellegzetes darabja volt egy hatalmas fehér medvebőr is, amit az író nagy becsben tartott és szeretett rajta végigfeküdni. De leginkább konoksága az, ami miatt a narrátort Flaubert medvére emlékezteti. Érdekes történelmi adat az is, miszerint 1851- ben Flaubert egy medvét ábrázoló festményt szeretett volna vásárolni, amelynek a Gustave Flaubert arcképe címet szánta volna. Flaubert ugyanakkor magát fehér medveként határozta meg, a narrátor szerint találóan,
