Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Sütő Zsuzsa: Posztmodern bestiárium Flaubert-re szabva (tanulmány)
BESTIARIUM Linda Hutcheon posztmodern felfogásából kiindulva a Flaubert papagája kétségkívül historiografikus metafikció. Barnes ugyanis a metafikció segítségével egyesíti a történelemírás és a fikcióírás fogalmait. A metafikció egyfajta betolakodást jelöl meg, hiszen az író betör az általa kreált fikcionális világba és ezáltal magával hoz egy darabkát a valóságból. Ezzel a tettel nemcsak az általa alkotott történet hitelességét kérdőjelezi meg, hanem egyben a minket körülvevő valóságra is reflektál. Ebből a gondolatmenetből kiindulva a metafikció és a posztmodern fogalmait gyakran megfeleltetik egymásnak. Viszont ha belegondolunk, a metafikció egyáltalán nem posztmodern monopólium, hiszen már olyan irodalmi művek szerves részét is alkotta, mint Henry Fielding Тот Jones című regénye, vagy Laurence Sterne Tristram Shandy című műve. A metafikció a posztmodern művekben nemcsak egy írásmód, ami felhívja az olvasó figyelmét az olvasott szöveg közvetettségére, hanem egyfajta ironikus reflexivitásnak is utat ad. Talán a legfontosabb posztmodern episztemológiai dilemma is a metafikción keresztül érhető tetten Barnes regényében. „A szöveg metafikciós elemei azt mutatják, hogy az irodalmi fikció sohasem magát a világunkat imitálja vagy reprezentálja, hanem azokat a diskurzusokat, amelyek világunkat alkotják.”5 Az igazi Flaubert-t és világát sohasem ismerhetjük meg az ő valóságában, csakis már meglévő reprezentációkból alkothatunk újabb és újabb reprezentációkat, értelmezéseket. A metafikció és a paródia tevékenységét a posztmodern szövegekben Linda Hutcheon értelmezésében leginkább az „elidegenítés” fogalmával lehetne felruházni. „Az irodalmi eszközök feltárása a metafikció által azokra a formai elemekre hívja fel az olvasó figyelmét, amelyek a túlzott megszokás miatt észrevétlenül maradtak. A háttér-információ elismerésével az olvasó igényt formál arra, hogy figyeljen, és aktív részese legyen az olvasás aktusának.”6 A Flaubert papagája a historiografikus metafikció két legfontosabb tulajdonságát is felöleli: egyrészt az önreflexivitásnak ad teret, másrészt az intertextualitás által parodisztikus szövegrészeket hoz létre. Az önreflexivitás célja a történelmi igazság, a fikcióalkotás és a szöveg önállóságának problematizálása. 5 Waugh, Patricia: Metafiction -Ml The theory and Practice of Self- Conscious Fiction. Taylor and Francis e-Library. 100. 6 Hutcheon, Linda: Narcissistic Narrative. 24. П 37
