Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - Borbély András: Apokrif; A barátság; Antika; Gyermekbénulás; A harmadik képmás; Jeremiád; Az apai ág; Betyerusz király (versek)
gyerekeinek pár oroszlán-trófeát, s ha kedvük van, fekete dinócsontokat is. BETYERUSZ KIRÁLY Az egyetlen apai nagybátyámat Dezső bácsinak hívják, a másik neve Betyerusz, ezt a nevét onnan kapta, hogy amikor kicsik voltunk, úgy becézgetett, hogy „kicsi betye- ruszkák”, azt hiszem, az oroszból vette ezt át, de Dezső bácsi ezen kívül még nagyon sok nyelven tud, mert sohase házasodott meg, és semmi más nem érdekelte soha, csak a nyelvek, mikor nyáron megy kaszálni, a hagyma s a szalonna mellé mindig tesz szótárakat, s ha elfárad, leheveredik a fűzfa tövébe tanulni, régebben népdalokat is költött, egyszer meg írt spanyolul egy levelet a megyei újságnak, elpanaszolta az ő nehéz sorsát, hogy mint népi nyelvtehetség semmire se vitte, csak a szegénység s a gúny egy életen át, kijött hozzá a megyei lap híres újságírója, leültek ketten a verandára, de akkor Dezső bácsi észrevette, hogy a tyúkok valahogy kiszabadultak a hátsó udvarból és elkezdték kikaparni a veteményt, dörgedelmes átkozódások közepette otthagyta a verandán a neves újságírót, dobálta a kalapját az eszetlen tyúkok után, majd miután megvédelmezte a hagyma- ágyásokat, megfeledkezett a híres újságíróról, szedegette a fák alól az almát, közben beszélt a madarakhoz, majd elkezdte kihordani a trágyát az istállóból, s a megyei publicista talán 66
