Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - Borbély András: Apokrif; A barátság; Antika; Gyermekbénulás; A harmadik képmás; Jeremiád; Az apai ág; Betyerusz király (versek)

alatt laktak, feltörtek egyszer egy autót, utána a román rendőrség elől tíz évre Magyarországra szöktek, ezalatt elévült a körözés, közben kitanulták az ipari alpinizmust, céget alapitottak, s vagyonnal tértek haza, mondják, Afrikába jár az egyik oroszlánra vadászni, meg van egy helikoptere is, azt még nem láttam, tehát elég gazdagok, kapcsolataik vannak a minisztériumban, a kesztyű- tartóban meg pisztoly, a fél falunak ők adnak munkát homokbányájukban, tisztességes bért fizetnek, legalább rendesek, mondják a munkások, pár éve ott dolgozik apám is, művezető, onnan tudom, az egyik rétegben dinoszauruszok maradványaira leltek, de hogy az állam s a tudósok nehogy bezárassák a bányát, hát a csontokat összegyűjtötték, egyikük állítólag otthon összerakott egy csontvázat, a többit meg ledarálták, apám is hazahozott a hátizsákjában egy fél lábszárcsontot, kábé méternyi hosszú, jó párszor vastagabb mondjuk egy lóénál, nagyobb lehetett egy mamutnál is, kisebb dinó lába, a fekete, szenes csont most ott hever a nővéremék garázsában, háromszor öklömnyi forgói kilógnak a teszkós szatyorból, a saját szememmel láttam, érintettem egy dinó lábszárát, aztán átmentünk cigizni a kazánházba, s én röhögni kezdtem, szülőföldem a dinókéval közös, valami ilyesmi identitás, kedves, jó unokatesóim meg ledarálják a dinó- csontokat, majd útnak indulnak Afrikába hímoroszlánra vadászni, hát ilyen ez a család, jó emberek, hisznek Istenben is, néha olvassák a Bibliát, szó szerint hisznek mindent, mit vasárnaponként a pap magyaráz, ünnepekkor meg mutatnak a rokonok