Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - N. Tóth Anikó: „A vers élni segít” (beszélgetés Fűzfa Balázzsal)
giig. Gondoltam, enélkül nem szabad középiskolai tankönyvet írni. Aztán az egyetemen nagyon sok mindent csináltunk: végeztünk Ottlik-kutatást, tankönyvkutatást, 2005-ben a kétszintű érettségihez kapcsolódóan írtam két-három szöveggyűjteményt, feladatgyűjteményt. 2006-7- ben kaptam a felkérést, aztán évente jelentek meg a tankönyvek. □ Ez mennyi időt vett igénybe?- Konkrétan négy-öt évet. A megírástól a megjelenésig egy-másfél év telik el általában. Valójában viszont ebben a tankönyvsorozatban huszonöt év munka van. Egyébként még most is csodálom, hogy volt bátorságom, hiszen kell ehhez egyfajta vakmerőség, az egész nem más, mint borotvaélen táncolás. Ugyanakkor minden komoly szellemi erőfeszítés olyan örömmel ajándékozza meg az embert, amit nem is gondol előtte. És egy csomó inspiráció jön éppen akkor, amikor szükség van rá: pont akkor kaptam egy képet, ami hiányzott a könyvből, vagy éppen egy szöveget egy régi tanítványomtól, amit be tudtam illeszteni a könyvbe. □ Ez a tankönyvcsalád radikális szem- léletmódváltásával vívta ki a szakma figyelmét. Melyek azok a pontok, amelyekben eltér a hagyományos tankönyvektől?- Az egyik eltérés az, hogy vékonyabb, mint egy régi értelemben vett tankönyv és szöveggyűjtemény együtt. Már 1997-ben, amikor az első tankönyvszerű könyvet írtam, régi mániámnak vagy koncepciómnak eleget téve magukat a szépirodalmi szövegeket is elhelyeztem benne. Az új sorozatban ezt tovább vittük azzal (a vittüket azért mondom, mert ezt grafikailag is meg kellett oldani), hogy egymás mellé került a tankönyvszerző szövege, a mű, amelyről beszél és a szakirodalom. Emellett rengeteg a feladat, kérdés, projekt, ötféle szövegtípust, illetve kultúrajeltípust kellett tehát megoldani, ezért is találtuk ki ezt a négyzetes alakú könyvet. Ráadásul forrás- megjelölések, linkek is vannak, ami szintén kevésbé szokványos dolog, s különösen az volt 2007-8-ban. A másik eltérés, hogy mivel a vizuális jelolvasást szintén nagyon fontosnak gondoltam, arányában a képanyag sokkal több, mint az egy szövegekről szóló könyvben lenni szokott. Ebben óriási érdeme van a grafikusnak, Szabó Lászlónak és a szerkesztőnek, Fábián Teréznek, akik egyszerűen elfogadták az ötleteimet. Szellemileg emelkedett évek voltak, hihetetlen nagy élményt jelentett a közös munka. Az együttműködés minőségileg mást hozott, láttuk, hogy nagyszerű dolog jöhet létre abból, hogy az emberek, egy kicsit lemondva a saját érdekeikről, magukat egy közös célnak rendelik alá. □ A megcsontosodott irodalomtörténet helyett egy kortárs, friss, játékra csábító könyvet adsz a diákok kezébe. Amióta tanítok, az a vesszőparipám, hogy a kortárs irodalommal kéne kezdeni, majd korban visszafelé - vagy legalábbis a kortárssal párhuzamosan - tanítani az egyes korszakokat.- Ezt én nem mertem megcsinálni, és egyelőre más sem meri. Erről a négy könyvről kb. 400 oldalnyi lektori vélemény született. Mindegyiket elfogadták elsőre, hiszen minden kritériumnak megfeleltek. Magyarországon feltétel az, hogy a mondatok 35 százalékánál több nem lehet hosszabb 150 karakternél. Az idegen szavak együtthatója 0,8, tehát minden 1,2 mondatban lehet egy idegen szó. Ezt gép vizsgálja, 61
