Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - Borbély András: Apokrif; A barátság; Antika; Gyermekbénulás; A harmadik képmás; Jeremiád; Az apai ág; Betyerusz király (versek)
BORBÉLY ANDRÁS APOKRIF .A.mikor külön kerül a kavics és a homok, a mésztufák, a vulkáni kőtömeg, állati csont és növényi lenyomat, a magyarófa, bükk, a rakottya forgács, a terméketlen üledék a víztől, s kicsapódik az iszapból az agyag, félálomban föld- mélyi morajlás, meghasadt falak, málló szürkegránit, a folyók alján vízözönfa táblák, s megnyílnak akkor a teremtés tárnái, zömök andezitből fekete éden lesz és a gyepföldek élednek, majd reggel lesz megint és a titánkorszak oda, törpefenyők a Kereszthegy oldalán, neogén fauna, berki kellő, csága, cikória, csilla, keltike, s az aljnövényzet biblikus nyelvtana, a Salamon pecsétje, a búzavirág, a konkoly, s majd valaki indul, de nem én indulok, havasi gyep között tétova lába, valaki lépked, de nem én lépkedek vibráló tájak rezervátumába, a hosszú tél jön, a csontmerevítő, mely elzárja az utakat be- és kifelé, a bőr színén halvány forradás, némán zihál a tél, figyeled áttetsző kristályát, mint változik maréknyi vértelen hússá a teremtés mozdulatlansága, a tér kupoláit, lásd, nem te építed, az eresztékek magukat engedik át, kisikló zárványok vezetnek tovább, egy csővég látszik, egy flakon, egy cserép, a kor, mikor a bátrak is óvatosabbak a kelleténél, szavaink mögött csörömpöl a této- vaság, csak a hatalom őrei elszántak, meg akik a helyükre pályáznak, merev mosolyukat nem érheti gáncs,
