Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - Grendel Lajos: Kampány (novella)

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

hogy egy napon fölkerekedett és otthagyta, magával vitte a két gyereket is, mivel még kiskorúak voltak. Egy osztrák csendőr vette el, csak másfél évig volt Ausztriában, és micsoda szerencséje van! Azóta mindkét lány eladósorba került, néha leveleznek is. Mindegy. A felesége megcsúnyult, tiszta banya lett, a csendőr pedig irodába került, és baromira meghízott. „Na, én pedig munkanélküli lettem. Most melyik a jobb.” Azóta nem nősült meg. Pedig szerelmes volt többször is, de ahhoz, hogy itt sertepertéljen a lakásában egy idegen nő, ahhoz nem fűlött a foga. Nos, így aludt el, miközben a feleségére gondolt, és arra, hogy nagy balfácán volt, mikor feleségül vette.

Másnap délután titokban kiment az állomásra megnézni az üvöltő szlovákot. De az üvöltő szlovák sehol nem volt. Azt hitte, hogy ez folytatása az álomnak. Persze, valójában nem hitte, álom és ébrenlét között még különbséget tudott tenni, az üvöltő szlovák viszont eltűnt, mintha segítségért ment volna Észak-Szlovákiába, hogy még többen legyenek itt, mert a választásokat a jelen pillanatban nem nyerhetik meg. A következő gondolata már komolyabb volt. „A mieink tették.” A Gyimóti meg a Varga meg a Gödölyének becézett Istók. Csak azt nem tudták, hogy ő a ludas. Legalábbis ebben bízott. Megnézte a városházát is, a gimnáziumot is, sőt a tűzoltóságot is. Mindenhol letépték a plakátot, legföljebb a ragasztó maradt, mint árulkodó jel. Bara megizzadt, holott hideg volt és cseperészett az eső. „Mit fognak szólni a szlovákok?” És már látta, hogy tisztes pénz helyett egy vasat sem lát. Szorongva ment el a főnökhöz, jobban mondva Králikhoz, mert azóta megtudta a rendes nevét. Králik már tudott az eseményről, és még jobban gyanakodott. Persze, őrá.- Ha maga tette, ezt megkeserüli - mondta fenyegetően.- Már hol tettem volna? - És Bara kis híján sírva fakadt.

De Králik csak csóválta a fejét, úgyhogy Bara úgy döntött, a maradék plakáttal éjjel kettő és négy között körbejárja a belvárost a gimnáziumtól a vasútállomásig, és a vasútállomástól a városházáig és vissza - éberen és körültekintően. A vasútállomás és a városháza között hét-nyolc perc volt az út, a városháza és a gimnázium és a gimnázium és a futballpá- lya között további két-három perc. Amíg körbejárja a belvárost, beleértve a vasútállomást, az némiképp sietve húsz perc. A ragasztó fogott, de nem olyan erősen, mint a fán a kéreg vagy a húson a bőr - mert ilyenek jártak Bara eszében. Persze éjjel kettő után még a holt lelkek is elálmosodtak, gondolta keserűen, és mégis, valaki ébren van a sötétben, meglesi minden mozdulatát, de persze úgy, hogy láthatatlan marad, ami elég könnyű a sötétben. Kiragasztotta a plakátot, közben jobbra is nézett, meg balra is, és semmit sem látott, csak az üres utcát. Elhatározta, hogy négyig fog járkálni, mint az őrszem a katonaságnál, kör- be-körbe. Húszpercenként megérkezett az állomásra, és mindent rendben talált. Húszpercenként megérkezett a városháza elé, és ott is mindent rendben talált. Egyáltalán: minden a legnagyobb rendben volt, úgy látszott, az illető csak tegnap háborodott föl, mára megnyugodott és lefeküdt aludni. Fél négy után már nevetségesnek érezte magát Bara, ahogy körbe-körbejár. Meg lassan elálmosodott. Négy után már elkezd virradni, fél öt tájban megjelennek az első járókelők. Hazamehetett aludni.

Délben ébredt föl, és nem mosakodott, nem reggelizett, hanem magára kapott néhány göncöt, és rohant az állomásra megnézni, hogy rendben vannak-e a dolgok. Kis híján szél42