Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Kantár Balázs: No nomen, no omen (A Tulajdonnevek a fordítás és kétnyelvűség kontextusában című kötetről)
NÉV-ÉRTÉK szky Miklós által megalkotott klasszikus névtani felosztás szerint csoportosítja a regénysorozat tulajdonneveit, miközben a nevek jelentésmegváltoztató szerepét emeli ki. Elmondása szerint a név azért is fontos, „mert nem statikus eleme a narratívának, nem üres hely, hanem éppen rajta keresztül dinamizálódik az olvasat”. Bárczi Zsófia tanulmányában Lewis Caroll Alice's Adventures in Wonderland című meseregényének magyar fordításaiban szereplő neveket vizsgálja, és ezek mentén kérdez rá a nevek fordíthatóságára, a fordítói stratégiákra. A gondolatmenet Christiane Nord hasonló vizsgálatával párhuzamosan halad, a magyar fordítói teljesítmények így a német, spanyol, francia, portugál és olasz fordítások mellé állíthatók. A tanulmány hangsúlyozza a jelentések kulturális beágyazottságának szerepét, bizonyos névtípusoknál egyenesen szükségesnek véli a kulturális adaptációt. A kétnyelvű társadalmi környezet állapotára is reflektáló, aktuális írásokat olvashatunk ebben a kötetben. Az általuk nyújtott összkép segítségével árnyaltabban láthatunk bizonyos folyamatokat, problémákat, melyek a nyelvet és a beszélőit is érintik. A nyelvek egyik speciális kapcsolódási módja a műfordítás, melyről nem elég általános érvényű megállapításokat tenni, hanem az adott nyelvek egyedi viszonyait kell vizsgálni - ahogy azt a kötet is teszi. A kötet számottevő hozadéka továbbá a terjedelmes irodalomjegyzék, mely a szigorú értelemben vett névtudományi szövegektől kezdve a fordítói szakirodalmon át a nevek problematikájával foglalkozó irodalomtudományi írásokig számos munkát felsorakoztat. Például a magyar-szlovák kétnyelvű környezetben folytatott keresztnévkutatások minden fontosabb szakirodalmát is megtalálhatjuk a hasonló című tanulmányt követően. A tanulmánykötet megjelenése nemcsak a Nyitrai Konstatin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán folyó szerteágazó, ugyanakkor együttműködésre képes, színvonalas tudományos munkáról tanúskodik, hanem a névtan termékeny interdiszciplináris felhasználhatóságáról is, illetve arról, hogy a magyar-szlovák kétnyelvű környezet adottságait érdemes nem korlátként, hanem épp ellenkezőleg, lehetőségként felfogni és a tudományos fejlődés szolgálatába állítani. [Bauko János - Benyovszky Krisztián (szerk.): Tulajdonnevek a fordítás és kétnyelvűség kontextusában. Europica varietas kiadványok, 13. sz. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra, 2013, 184 oldal] 38
