Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Kantár Balázs: No nomen, no omen (A Tulajdonnevek a fordítás és kétnyelvűség kontextusában című kötetről)
Kantár Balázs NÉV-ÉRTÉK No NOMEN, NO OMEN A Tulajdonnevek a fordítás és KÉTNYELVŰSÉG KONTEXTUSÁBAN CÍMŰ KÖTETRŐL A Tulajdonnevek a fordítás és kétnyelvűség kontextusában című kötet hét irodalmi és hét nyelvészeti vonatkozású tanulmányban igyekszik reagálni a tulajdonneveket érintő kurrens társadalmi folyamatokra. Az, hogy a sok különféle témájú szöveg képes egységes kötetté összeállni, a névtan sokoldalúságának és a szerkesztők munkájának egyaránt köszönhető. A tanulmányok szerzőit szorosabb vagy lazább viszony fűzi a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karához. Ez a kötet szempontjából azért bír jelentőséggel, mert a nyitrai egyetem jellemzően kétnyelvű környezet, ahol érvényes tapasztalatok gyűjthetőek magával a kétnyelvűséggel, a nyelvek közti átjárás gyakorlatával kapcsolatban. Minden bizonnyal ezek a tapasztalatok is beleíródtak a tanulmányok soraiba (és soraik közé). Bauko János kötetnyitó tanulmányának címe A keresztnevek használata magyar-szlovák kétnyelvű környezetben. A kötet bevezetéseként is funkcionáló elméleti írás után a szlovákiai magyarok névadással és névhasználattal kapcsolatos szokásait mutatja be a szerző számos példán keresztül. A szöveg - bár ez a címéből nem feltétlen kiolvasható - a stílusát tekintve szemléletes, olvasmányos, világos és a különleges példáknak köszönhetően helyenként még szórakoztató is. Az összefoglaló jellegű írás nagyon jól hasznosítható hivatkozási bázissal egészül ki. Sándor Anna a magyar becenevek és ragadványnevek képzését vizsgálja dél-szlovákiai viszonylatban szinkrón és diakrón módon. E nevek rendszere a személynevek rendszerén belül szoros összefüggésben áll a nevek használóinak társadalmi hátterével, más népekhez fűződő kapcsolatával. Az -u becenév- és ragadványnévképző eredetét és magyar nyelvbe kerülését az etnikumok együttélésével, a nyelvi kölcsönhatással magyarázza. Menyhárt József tanulmányában, melyben Csallóköz településeinek ragadványneveiben vizsgál nyelvjárási jelenségeket, megállapítja, hogy az onomasztika sokak véleményével ellentétben nem áltudomány, hanem egy olyan diszciplína, mely új horizontokat nyithat a kapcsolódó területek kutatásaiban. A tanulmány egy szeletet mutat abból a terjedelmes korpuszból, melynek átfogó feldolgozása még várat magára - reméljük, a csallóközi falucsúfolók után olvashatunk majd a többi tájegység hasonló jelenségeiről is. Szabómihály Gizella egy olyan problémát vizsgál objektiven és tárgyilagosan, mely napjainkban nemcsak a kétnyelvűséget vagy a tulajdonneveket kutató tudósokat, hanem vélhetően szinte az egész szlovákiai magyarságot érdekli. A sajtóban és az interneten is sok helyen foglalkoznak a magyarlakta helységek neveinek megváltoztatásával és a vonatkozó jogi szabályozással. A szerző a 35
