Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Pál Ferenc: „Egy név, az semmi” (tanulmány)
15 Saramago, José: Manual de Pint- ura e Caligrafia. 52. 16 Saramago, José: Ricardo Reis halálának éve. 377. 17 Uo. 53. A neveket alkotó hangokat ízlelgetve rádöbben a nevek mögött megbúvó ürességre, és kijelenti, hogy „egy név, az semmi”,15 hogy azután hét évvel később, a Ricardo Reis halálának évében ezt a gondolatot tovább folytatva, kimondja, a „nevek különös szavak, az összes közül a legüresebbek, ha nem helyezzük bele őket egy emberi lénybe”,16 mert „a kő megmarad, hanem a név, ha nap 18 Saramago, José: Manual de Pint- ига e Caligrafia. 656. 19 Saramago, José: Lisszabon ostromának históriája. 140. mint nap nem olvassák, kihuny, feledésbe merül, volt, nincs”.17 Első regényében a főszereplőnek nincs neve, pontosabban az író egy H. betűvel jelöli őt, ami különös módon szembeállítja őt a nevet viselő mellékszereplőkkel, akiknek azért „van neve: mert nem fontosak. Adelina-nak például megmondom a nevét, mert vele csak lefekszem, de nem ismerem, és nem is kívánom (megismerni) őt. Ám a nevétől ugyanúgy megfoszthatom, ahogyan leveszem róla a ruháját...”18 A nyolcvanas években megjelenő történelmi regényekben viszont áradó bőséggel, hosszú felsorolásokban jelennek meg a nevek (már csak a történelmi hitelesség érdekében is), amelyekkel az író az egyszerű emberek elmesélendő, de el nem mesélhető élettörténetét szeretné helyettesíteni: ...igaz ugyan, hogy a nevek fontosak, de csak miután megismertük őket, előtte az ember csak egy ember, és kész, és ha végül megtudjuk, hogy hívják, a névegyüttesből csupán lényének egy részét választjuk ki vagy kapjuk meg, mint pontosabb azonosítási kulcsot, ez pedig azt bizonyítja, hogy bár a név fontos, nem egyformán fontos a név egésze...19 Ennek az eszmefuttatásnak a mélyén ott rejtőznek Saramago kétségei azzal kapcsolatban, hogy a nevek kifejezhetnek-e valamit az emberi életekből. Ugyanakkor mint elbeszélőt foglalkoztatja az is, hogy „milyen titok fűzi a személyt az általa birtokolt névhez, még akkor is, amikor a személy a névnél sokkal jelentéktelenebbnek látszik”.20 Bár a saramagói regény a maga mindenható elbeszélőjével nem teszi lehetővé a szereplők „öntörvényű viselkedését”, az író egyes figuráinak mégis megadja a kiteljesedés lehetőségét, Egyik ilyen, neve és a sorsa között titkos kapcsolatot hordozó regényalak Blimunda, A kolostor regényének léleklátó asszonya, akinek a kiválasztottságára a nevében lévő, a folyama32
