Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Pál Ferenc: „Egy név, az semmi” (tanulmány)
N év-érték: vét a harmincas évek közepétől fogva használta, érdekes irodalmi „átlényegülést” hozva létre. Első verses- és elbeszélésköteteit ugyanis még Adolfo Rocha néven adta közre, de utóbb Miguel Torga(ként) kisajátította korábbi valóságos és irodalmi énjének a műveit, és választott nevén adta közre Rocha neve alatt megjelent verses- és elbeszélésköteteit is. A heteronimia jelenségét általában Fernando Pes- soához kötik, pedig a heteronimia jelensége már a XIX. század első harmadától fogva jelen van a portugál irodalomban. Almeida Garrett, a portugál romantika megindítója, 1828-ban megjelent verseskötetének, a Lírica de Joáo Mínimo (Joäo Mínimo lírai művei) bevezetőjében8 emlékezik meg „másik énjéről” a költői tehetséggel megáldott filozófus sekrestyésről, Joáo Mínimóról, akit valóságosan létező személyként jelenít meg, utalva egy véletlen találkozásukra és a köztük lezajló beszélgetésre. Ennek az irodalmi világtól elzárt sekrestyés-költőnek a teremtett figurája alkalmas volt arra, hogy Garrett, akire 1925-ben publikált Camőes című elbeszélő költeménye után a romantika vezéralakjaként tekintettek, presztízsveszteség és a romantika portugáliai térnyerésének megtörése nélkül adhassa közre kései klasszicista verseit. Bár Joáo Mínimo csak egy alkalommal, de megteremtőjének alakjától függetlenedve, valóságosan jelenik meg, a portugál irodalomtörténészek mégis hajlanak arra, hogy heteronim figurának tekintsék, hasonlóan a csaknem fél évszázaddal később megjelent Carlos Fradique Mendeshez, akinek az alakja irodalmi-társadalmi indíttatásból, Joel Serräo szerint egyfajta „kollektív heteronim figuraként”9 jött létre. Az 1860-as évek végén Lisszabonban összeverődött irodalmi csoportosulás, ún. Cenáculo tagjai, Antero do Quental filozófus és költő, Eça de Queirós, a portugál realizmus megindítója és Batalha Reis elhatározták, hogy felrázzák a tespedő portugál irodalmi közéletet, ezért kitalálták Fradique Mendes figuráját, aki kezdeti elképzelésük szerint Baudelaire követője és modern „sátánista” költő volt. Első verseit a Revoluçâo de Setembro 1869. augusztus 29-i számában adták közre, majd ugyanezen év december 5-én még négy verset publikáltak tőle. Az irodalomtörténészek közül többen is megkérdőjelezik, hogy Fradique Mendes valódi heteronim figura lett * Garret, Almeida: Notícia do Auctor d’esta Obra. 33. g Serräo, Joel: Оprimeiro Fradique Mendes. 197.
