Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Pál Ferenc: „Egy név, az semmi” (tanulmány)

NÉV-ÉRT ÉK

3 Szentkuthy Miklós: Szent Orpheus Breviáriuma, I. köt. II. rész. 61-62.

4 Saramago, José: Manual de Pint- ига e Caligrafia. 654.

5 A „másnevet” korábban a hetero- nimia magyar megfelelőjeként használtuk, az alteronimia fogalmának írásunkbeli megjelenése késztetett erre az alkalmi terminológiai váltásra.

6 Reis, Carlos: О conhecimento da Literatura. 63.

7 Silveira, Pedro: Prefácio. Carlos Fradique Mendes. Versos. 9-23.

jelentőséget tulajdonított a neveknek. A Szent Orpheus Breviáriumában így ír: „Maga Casanova is tudta, hogy a név nem »sokat jelent«, hanem egyszerűen mindent”,3 és a neveket, elválasztva attól az embertől, aki viseli őket, „örök melódiáknak”, „zenei szuggesztiónak” nevezi. Ahogy maga Saramago is első regényében, a Manual de Pintura e Caligrafiában a színekhez hasonlítja a neveket: . .úgy használni fel a színeket, ahogy kijönnek a

nevüket viselő tubusokból, látszólag változtathatatlanul, de amint festeni kezd az ember, a palettán a legkisebb átfedés is módosítja őket...”4

De a nevekről gondolkodva nem feledkezhetünk el a fiktív személyiségeket felvonultató és névalkotó Pessoáról sem, akinek konkrét hatása nem egy Saramago-regényben tetten érhető. A huszadik századi világirodalomban heteronim költőtársai és több mint nyolcvan fiktív alkotót felvonultató költői coteriéje révén különleges helyet elfoglaló költő névadó/névalkotó, képzelt irodalmi személyiségeket teremtő attitűdje akár azon portugál irodalmi hagyományok szerves folytatásának is tekinthető, amelyben fontos helyet foglalnak el a pszeudonimia, az alteronimia és a heteronimia esetei. Az álnevek, a „másnevek”5 és a „különnevek” alkalmazásának oka Carlos Reis portugál irodalomtörténész szerint egy szabályrendszerhez való alkalmazkodásban, „pszicho-szociális okokban”, „társadalmi meggondolásokban” vagy „szimbolikus-kulturális késztetésben” keresendő.6

Az álnevek használata a neoklasszicizmus korában megjelenő irodalmi akadémiákhoz köthető. Az 1790- ben alapított Nova Arcádiához csatlakozó jeles XVIII. századi költő, Manuel Barbosa du Bocage, az akadémiai hagyományoknak megfelelően anagrammát használt „árkádiai nevének” megformálásához, így született meg keresztnevéből az Elmano álnév, amelyet kiegészített a szülőföldjét átszelő Sado (Sadino) folyó nevével.

A neologizmusnak tekintett alteronimia jelensége a portugál modernizmus 1920-as évek végén formálódó második nemzedékének kiemelkedő alkotója, Miguel Torga nevéhez köthető. A Torga álnevet használója, Adolfo Rocha a Trás-os-Montes vidékének egy hangafajtájától kölcsönözte - kifejezve mélységes kötődését ahhoz a földhöz, amelyen élt, miközben így önmagából sajátos „mitikus személyiséget” teremtett7 -, és ezt a ne28