Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Németh Zoltán: Az álnév mint álnév (tanulmány)

Az álnév kifejezés azonban nem minden esetben jó terminus erre a jelenségre. Az álnév irodalmi megjelenésekor arról van szó, hogy a szerzői név-szöveg kapcsolatba beleíródik egy ún. második név, és ez a második név összezavarja a (személyközi) szerzőségi viszonyokat: utalhat ugyanarra a személyre, de utalhat másik személyre is. A második név megkavarja azokat az azonosítási kísérleteket, amelyek a szerző-szöveg viszonyba az olvasás során belekomponálódnak.

Az anyakönyvi név és a szerzői név közötti eltérés vizsgálatakor (az életrajzi szerző funkciója felől) intencionális szempontból két nagy csoportot különböztethetünk meg: az akaratlagos, az életrajzi szerző aktív részvétele által létrejött álneveket - és a nem akaratlagos, az életrajzi szerző aktív részvétele nélkül létrejövő, illetve kényszerből felvett álneveket. Kezdjük ez utóbbiakkal, mivel ezek a kevésbé ismert és álnevekként kevésbé elfogadott jelenségek.

I. KÉNYSZERŰ ÁLNEVEK,

A SZERZŐ AKARATA ELLENÉRE LÉTREJÖVŐ „MÁSODIK NÉV”, „ÁLNÉV”

I.l. AZ ÁLNÉV MINT A POLITIKAI HATALMI ERŐSZAK EREDMÉNYE

Erre az esetre az ókori görög irodalomból tudunk példát hozni: I. Dionüszosz (i. e. 405-367) szürakuszai műkedvelő türannoszköltőről jegyezték fel, hogy „műveinek megalkotásában költő vendégei segédkeztek” (Lázár 1993, 754). Udvarában hosszú ideig vendégül látta Philoxenosz dithüramboszköltőt, Antiohón tragédiaköltőt és Platónt is (i. e. 388). Bár a versek hivatalos szerzőjeként Dionüszosz jelent meg, de az egyes szövegeket, szövegrészieteket minden bizonnyal nem ő írta. A valódi szerző neve - amelyet a Dionüszosz név fed el - ebből a szempontból háttérben maradt. Ebben az esetben a diktátor-költő politikai hatalma akadályozta a valóságos szerző (esetleg szerzőpáros, társszerző) és szöveg viszonyának filológiailag pontos meghatározását. Vagyis a Dionüszosz név voltaképpen álnévként funkcionál.