Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Németh Zoltán: Az álnév mint álnév (tanulmány)

tékneve helyett nemesi előnevét (pl. Zempléni [Imrey] Árpád), saját vezetéknevét az anyjáéval egyesítve (pl. Horváth Elemér: Jászay-Horváth Elemér), vagy vezetéknevét nem jogosított formában (pl. Jókai [r. Jókay] Mór, Nógrády [Nógrádi] László1) vagy pedig önkényesen választott utónév kíséretében (pl. Kóbor Tamás Kóbor Adolf helyett) használja, sőt a németek - amiben nem követjük őket - álnévnek minősítik azokat az eseteket is, amikor egyes nőírók férjük vezetékneve helyett leánykori vezetéknevükön írnak!2” (Gulyás 1978, 9) Vagyis eszerint minden olyan eset az álnevek közé sorolható, amikor az anyakönyvbe írt név nem egyezik meg a szöveg fölé írt névvel, illetve ha akár a legkisebb eltérést is mutatja a szöveg fölé írt névhez képest.

Az álnévvel kapcsolatos képzetek azonban időben jóval messzebbre nyúlnak. Az ősi mágikus-misztikus elképzelések a jelölő és a jelölt azonosságának elvéből indultak ki, és azzal a hiedelemmel kapcsolatosak, hogy a név azonos viselőjével. A természeti népeknél ismert jelenség a kettős névadás gyakorlata, vagyis hogy két névvel illették az újszülöttet: az egyik titkos, sérthetetlen, mágikus névként működött, a másik közismert és közhasználatú, a szellemvilág gonosz lényei által is támadható névként funkcionált. A név problematikája az istennevekben is megjelent: a misztikus zsidó hagyományban tabuként működött, kimondhatatlan hangsorként (a Jahve, Elohim, Adonáj mellett a legárulkodóbb a „ha-Sém” - „a Név” formula Isten neveként). Isten neve maga is fedőnév, álnév, méghozzá az eredeti név szentségének, tabujának fenntartása érdekében.

Az álnév funkciója a hétköznapi, a művészeti és az irodalmi életben a legváltozatosabb funkciókat töltheti be. Feltételezhetjük, hogy a nyelvi maszk felhasználása minden esetben valamilyen cél elérésének érdekében jön létre, vagyis intencionális jellegű. Minden álnév éppen ezért értelmezésfüggő, az interpretáció kérdését veti fel radikális formában, hiszen a név alá vont cselekvés, művészeti alkotás, szöveg szándékoltságával, a szerzői szándék visszakeresésének lehetőségével játszik el. Vagy másik oldalról: a név és az álnév közötti különbség az álnév alá vont alkotások megkomponálásába rejtett szerzői szándék visszakeresésének vágyát is megjeleníti, és ezáltal az olvasói aktivitás egyik kiváltójává válik.

1 „Az i végződésű vezetékneveknek y-nal való írása (nem egyszer a szerkesztő, kiadó vagy a nyomdász önkényéből) annyira elterjedt, hogy lexikonomba csak akkor vettem fel az ilyeneket, ha az utónév módosításával kapcsolatosak” (Gulyás 1978, 9).

2 „A német állásponton van a M. Szövegírók stb. Egyesülete 1948- ban kiadott Jegyzéké ben, mely egyébként álnévnek minősíti a törvényesen megváltoztatott nevű írók eredeti, akkor még törvényes nevét is! Mondanom sem kell, hogy ez az álláspont tarthatatlan. A régi törvényes név csak akkor tekinthető álnévnek, ha az író a név- változtatás után megjelent új írásaiban is él vele!” (Gulyás 1978, 9)