Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Petres Csizmadia Gabriella: Hogyan is szólítsam meg magam...? (tanulmány)
biográfiájában, amelyet Alice В. Toklas nevében írt meg, valójában azonban saját élettörténetére fókuszált. Az önéletíró a szövegben ál-főszereplőt teremt, önmagáról E/3-ban beszél, és csak a mű zárómondataiban leplezi le a szöveg kettős kódoltságát: „Mintegy hat héttel ezelőtt Gertrude Stein azt mondta, nekem úgy tetszik, soha nem fogja megírni azt az önéletrajzot. Tudja, mit csinálok? Én fogom megírni maga helyett. Ugyanolyan egyszerűen fogom megírni, mint Defoe a Robinson Crusoe önéletrajzát. És megírta, és íme itt van” (Stein 1974,227). Hasonló identitás-játékot figyelhetünk meg Szabó Magda autobiografikus regényeiben, ahol az önéletrajzi téren belül ugyanazt a szereplőt más-más tulajdonnévvel illeti (Cili - Agancsos figurája - Szabó 2010, 1994), a karakterek felcserélhetőségével pedig semlegesíti a tulajdonnevek kijelölő és megkülönböztető funkcióját. Anne Frank esetében pedig a naplót Kittinek elnevező naplóíró saját magát szólítja meg, vetíti ki a képzelt címzett megteremtésével (Frank 2012). Az önéletrajzi NÉV-ÉRTÉ К tér névazonossági problematikájához tartoznak azok az esetek is, amikor a szereplő neve egyszerre hasonlít a szerzőjére és különbözik is attól, például hasonló monogram, de különböző név esetén, hasonló keresztnév, de eltérő vezetéknév (néha csak egyetlen betű a különbség) stb. (Lejeune 2003, 234). Ezt tapasztalhatjuk Rakovszky Zsuzsa ál-autobiografikus regényében, amelyben a V. S. monogram fogja össze Vay Sándor és Vay Sarolta figuráját (Rakovszky 2011). Elmondhatjuk tehát, hogy a névhasználat, megnevezés, megszólítás vizsgálata a látszólag problematizálatlannak tűnő autobiografikus szövegekben is fontos szerepet tölt be, hiszen a szerző/elbeszélő/fő- szereplő azonossága, az önmagát megszólító önéletíró önazonosságának jelölése éppen e kifejezéseken keresztül érhető tetten. A referencialitás kérdésén túl tehát a névhasználat módja a szubjektum önmagáról alkotott képéről tanúskodik, és szerepmeghatározó, identitásformáló funkcióval bír. IRODALOM Beauvoir, Simone de: Egy jóházból való úrilány emlékei. Budapest, 1961, Magvető Kiadó. Bourdieu, Pierre: Az életrajzi illúzió. Ford.: Berkovits Balázs. In uő: Gyakorlati észjárás. Budapest, 2002, Napvilág Kiadó. 68-76. Bókay Antal: Önéletrajz és szelf-fogalom dekonstrukció és pszichoanalízis határán. In Mekis D. János - Z. Varga Zoltán (szerk.): írott és olvasott identitás. Az önéletrajzi műfajok kontextusai. Budapest, 2008, L’Harmattan. 33-65. Dobos István: Az én színrevitele. Önéletírás a XX. századi magyar irodalomban. Budapest, 2005, Balassi Kiadó. Frank, Anne: Anne Frank naplója. Budapest, 2012, Park Kiadó. Goffman, Erving: Az én bemutatása a mindennapi életben. Ford.: Berényi Gábor. Budapest, 1999, Thalassa Alapítvány - Pólya Kiadó. Hankiss Elemér: Az ezerarcú én. Budapest, 2005, Osiris Kiadó. Lejeune, Philippe: Az önéletíróipaktum. Ford.: Varga Róbert. In uő: Önéletírás, élettörténet, napló. Budapest, 2003, L’Harmattan. 17-46. Lejeune, Philippe: Még egyszer az önéletírói paktumról. Ford.: Varga Róbert. In uő: Önéletírás, élettörténet, napló. Budapest, 2003, L’Harmattan. 225-244. McCarthy, Mary: Egy katolikus leány emlékezései. Ford.: Zilahi J. Budapest, 1968, Európa Könyvkiadó. Polcz Alaine: Történetek a női testről. In Forgács Zsuzsa (szerk.): Szomjas oázis. Antológia a női testről. Budapest, 2007, Jaffa Kiadó. Rakovszky Zsuzsa: VS. Budapest, 2011, Magvető Kiadó. Stein, Gertrude: Alice В. Toklas önéletrajza. Ford.: Szobotka Tibor. Budapest, 1974, Gondolat Kiadó. Szabó Magda: Az őz. Budapest, 1994, Print-X Kft. Szabó Magda: Für Elise. Budapest, 2010, Európa Könyviadó. 11
