Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Bánki Éva: Visszatérés Anna-városba (Látogató III.) (próza)
NÉV-ÉRTÉK Csak azt gondoltuk, felelem, hogy megkérdezzük, van-e valami hír szegény kisunokáról? Anna felsóhajt: vigyáznom kell magamra, mondja, engem is Annának hívnak, nem halhatok meg olyan egyszerűen. Még mindig dühös, de azért fintorogva belegyömöszöli az utolsó uborkát a befőttesüvegbe. Mert hiszen nem olyan könnyű mindent számon tartani. Gazdálkodni. Tervezni. Gondolkodni. Hogy legyen majd a szegény unokának hova hazatérni. Nem-olyan-könnyű-nekem-sem. Bólogatok békítőén. És hozzá a hőség is! De Kantiért nem érdeklik az unokák, nem érdeklik a hőhullámok, nem érdeklik a halottak - benne még kitart ez az elkapjuk-a-Sebestyénnét-hangulat. Vannak személyiségi jogok, nemdebár. És hatóságok, amik őrködnek. Senki nem írhat alá úgy egy levelet, hogy Törőcsik Mari vagy Bonaparte Napokon. Mi mindannyian osztozunk a maga nagy-nagy bánatában, együtt érzünk magával, Anna. De-nem-játék-az-élet-Anna-értse-meg. Mit szólnak a szegény gyászolók, ha kapnak a halott mamikától egy képeslapot? Mit szólnak akkor, ha két éve eltemették a nagypapát, és most kapnak a halottól egy üzenetet: nem jöttek ki Őrskútra az út- burkolók? Hogy Kantler kedvében járjak, én is megszólalok: Tényleg nem szép dolog ez, Anna. Bár értem én ezt az egészet: azért állítja meg az időt, hogy írhasson az unokáról. De végig sem tudom mondani, mert Anna rám mered, és a legnagyobb uborkásüveg kicsúszik a kezéből. Mint az eleven békák, ide-oda ugrálnak az uborkák. Mit akarnak itt?, üvölt fel Anna. Az üvegszilánkok még mindig a lába körül pattognak. Milyen polgármester az, akit senki sem választ meg? Milyen polgármester az, aki csak lődörög ide-oda? Aki azt sem tudja, van-e még valami, amiben megüthetjük a bokánkat!? Hiszen senkit sem érdekel, kinek, mit írunk meg, és főleg kinek a nevében! No és maga? Már nincs ideggondozó sem! Jártam a városban, kerestem, hogy Nyikosnak segélyt intézzek, de a helyén egy fodrászüzlet van! Mondjon el mindent, Józsi! Most már takarítson, Karcsi! De minek, mikor maga nélkülük is nyugdíjat kap! Senki nem fizeti, hogy fel-alá csörtessen! Berohanhatnék a rendőrségre, és feljelenthetném! Feljelenthetném, ha valahol még szóba állnak valakivel. De minden véget ért! A tanyasi ideggondozás is. Minden a világon! Hát így valahogy, gondolom. És Kantlerrel lehajolunk, hogy ezt a sok szétgurult uborkát, szerteszaladt kis békát összeszedegessük a tornácról.
