Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - NOVÁ DRÁMA/ÚJ DRÁMA FESZTIVÁL - Garajszki Margit: Egy öngyilkossági paktum margójára (a Proton Színház Demencia című előadásáról)

NOVA DRÁMA / Ú] DRÁMA FESZTIVÁL len logikával következteti ki, hogy az aláírá­sával elveszik a fedelet a feje fölül. Bartonek és Szathmáry doktor a betegek gyengeségeit kihasználva szerzik meg a beleegyezésüket: a Ceausescu-rezsimbe belerokkant Fogorvos­tól (Katona László) receptet kérnek, míg az egykori díva Sápi Mercédesz esetében házas­sági szerződésnek álcázzák a nyilatkozatot. A múltat folyton fényképek által felidézni pró­báló, végtelenül törékeny Otira (Tóth Orsi) zuhanyzás közben törnek rá és durván kény­szerítik, hogy adja a nevét a saját kilakolta­tásához. A Nővérke (Láng Annamária) viselkedé­se a betegeivel szemben ambivalens. Egyrészt szinte saját gyerekeiként gondoskodik róluk és védelmezi őket - mikor rájön, milyen csellel akarják kiebrudalni a betegeket, önmagából kikelve teremti rendre Szathmáryt. Bizonyos pillanatokban azonban visszaél kiszolgáltatott helyzetükkel, igaz, csak apróságokban: elveszi a tárgyaikat, az egyik betege kezét a saját fe­nekére teszi, mintha az simogatná őt. Vágyik ugyanis a szeretetre, a gyengédségre, amit Dr. Szathmárynál és Bartoneknél is keres, azon­ban csak durvaság és megaláztatás éri. Végül éppen ő száll szembe a rossz megtestesítőjé­vel, Bartonekkel. Önmagáért ugyan nem tud kiállni, ám amikor Bartonek újra Otit zaklat­ja, végez vele. Hiába sikerül megszabadulni ilyen módon Bartonektől, a kilátástalanság és az elkövetkezőktől való félelem kollektív ön- gyilkosságba vezet. A klinika demens betegei esélytelen áldo­zatok. Mivel az előadás során nem válnak igazi hőssé, még csak nem is alaposan kidolgozott figurák, öngyilkosságuk nem jelent különö­sebb tragédiát, szó sincs katarzisélményről, bár a téma alapvetően tragikus. Érdemes megemlíteni a darab történeti hátterét. A szakma erőteljes tiltakozása el­lenére 2007-ben bezárták az Országos Pszi­chiátriai és Neurológiai Intézetet, az OPNI-t. Mundruczó épp ebben az időszakban próbált egy darabot az OPNI épületében, tehát a Demencia saját tapasztalatai alapján készült. Mégsem beszélhetünk dokumentarista szín­házi előadásról. A külső valóság nem objek­tív körülményként jelenik meg, hanem sok­kal inkább személyes élményként, amelyet az alkotói látásmód, a stílus tesz művészivé. A stílust illetően ez a hol - szó szerint - véresen komoly, hol habkönnyű, komolytalan, humoros, pergő ritmusú, egyszer rockos, máskor operett stílusú zenei betétekkel és meztelenkedéssel teletűzdelt előadás egyszerre abszurd, morbid, nyers, merész és pimasz, de nem polgárpukkasztó, mert a trágárság, az obszcenitás, a meztelen emberi test itt teljesen természetesen jelenik meg, és mert ez alapjában véve szórakoztató színház. A zenei betétek erősítik, hogy három lépés távolságból tudjuk szemlélni a történéseket, hisz gyakran parodizálják is azokat. A zene Szemenyei János munkája, az egyik fő zenei motívum pedig ifj. Johann Strauss Bécsi vér című operettje, ami azért is érdekes, mert Mundruczó öngyilkosság-trilógiájának első része éppen a Denevér, ami egy Strauss- operett címe is egyben. Az érzelmi azonosulás, majd az elide­genítés eszközeinek használata a szituációk megteremtésében és a színészi játékban gyors egymásutánban következik. Az egyes alkotó­elemek keveréke, a stílusegység hiánya nem engedi, hogy komoly drámát lássunk a tör­ténések mögött, még ha minden megszakítás egy provokáció is egyben, ami gondolkodásra készteti a nézőt. Az ilyen megszakítások közé tartozik a meztelen emberi test látványa is a színpadon, amire bőven akad példa. A Nő­vérke meztelenül zuhanyozik az emeleti für­dőszobában, majd felajánlja az oda belépő Bartoneknek, hogy orális örömökben része­síti őt, ami végül péniszvizsgálattá változik. A hasmenésben szenvedő Fogorvos érkezése 86

Next

/
Thumbnails
Contents