Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - NOVÁ DRÁMA/ÚJ DRÁMA FESZTIVÁL - Garajszki Margit: Egy öngyilkossági paktum margójára (a Proton Színház Demencia című előadásáról)

NOVA DRAMA / 0) DRAMA FESZTIVÁL pedig végleg megakasztja a légyottot. A lecsu­paszított testiség, ahogyan a trágár üvöltözés és durvaság, valamint az ehhez hasonló nyers színházi elemek általában nem tudnak me­taforákká válni az előadás egészében, hanem önmagukba zárva, önálló egységként létez­nek, öncélú szórakoztatás vagy meghökkentés céljából. Az előadásnak mintha nem is annyi­ra az erkölcsi mondanivaló lenne a célja, sok­kal inkább a borzongás általi szórakoztatás. Mundruczó nagyban a látványra építi színházát. Az Ágh Márton jegyezte nagysza­bású díszlet be akarja tölteni a teret, minden lehetséges szinten, magasságban és mélység­ben. A hiperrealista térfelfogása miatt nincs túl nagy szükség a néző képzeletére, elegen­dő, ha követni tudja a záporozó, különféle hangeffektusokkal megtűzdelt snitteket. A nézőnek nincs ideje elengedni az egyes be­nyomásokat, mert már jön is a következő, a kavalkád még napokig ürül a fejből. A hiperrealista ábrázolásmód nem a szö­veg, a szereplők replikái, hanem az izgalmas látványvilágot biztosító filmes betétek által valósul meg, amelyek minden lehetséges szemszögből láttatni kívánják az esemé­nyeket. A színház szokatlanul gyakran vált filmre, és az ambulánsfüggöny vagy egy üres falfelület hirtelen vetítővászonná változik. Az, hogy ezek a váltások működni tudnak, nagyban a színészeknek köszönhető, akik ugyanolyan remek színházi, mint filmszí­nészek. Annak ellenére, hogy mozaikokból alkotják meg a szerepüket, pontosan tudják, hogy adott pillanatban kit játszanak és mi­lyen technikával. A kamerahasználat nagy változatosságot mutat. A biztonsági kamera éjszakai felvételéről kísérhetjük figyelemmel Lukács elkeseredett és ügyetlen próbálkozá­sát, hogy telefonszám hiányában találomra hívogatja a feleségét. Majd egy önvallomás következik egyenesen a webkamerába, ami­ből kiderül, hogy Lukács tudatában van an­nak, hogy szellemi képességei meglehetősen leépültek, de végső megoldásként fenntart­ja magának az öngyilkosság lehetőségét. A webkamera egyébként a kórház jövőjét vetíti elő, hiszen Bartonek webkamerás szexuális szolgáltatások üzemhelyeként képzeli el az épületkomplexumot. Amikor a demencia pszichés tüneteit - ingerültség, agresszió, ami egyfajta reakció a félelemkeltő, ellenségesnek vélt környezetre - produkáló Fogorvos egy abszurd szituáció keretében foghúzás helyett leharapja Bartonek nyelvét, az amputált test­rész visszavarrását szintén műtéti kamerás felvételről nézhetjük végig. A külső cselekvés és a belső impresszi­ók szintjén is állandó a nézőpontváltás. Hol kint vagyunk, hol bent, és nemcsak a térben a két oldalról becsukható, babaházat idéző díszlet miatt, hanem a szereplők esetében is, hiszen néha kívülről látjuk őket, máskor meg belülről és az ő érzékelésüknek megfelelően látjuk a világot. A különféle hangeffektusok, hangtorzítások is a szereplők belső világának kivetülései - a gyógyszerfüggő Szathmáry doktor hangokban tobzódó kényszerképzel­gése arról, hogy a betegei rátámadnak, vagy Otika belső érzékelése, mikor kinyitja a hű­tőszekrényt, amiből az ő szemén át nézve füst ömlik ki, sőt hangok hallatszódnak. A Demencia Mundruczó öngyilkosság­trilógiájának második része, az első a Dene­vér volt, amely az eutanáziával foglalkozott. A Demencia ban racionális döntés alapján, átgondoltan születik meg az öngyilkossági paktum a klinika betegei, az orvos és a nővér között, hiszen élethelyzetükből nincs kiút, ezért csoportos öngyilkosságot követnek el. Mundruczó öngyilkosság-trilógiája harma­dik részének próbái idén ősszel kezdődnek. Csak vigyázzunk azzal a bizonyos Werther- effektussal, hiszen már Goethe óta tudjuk, hogy az öngyilkosságra való hajlam elsajátít­ható.

Next

/
Thumbnails
Contents