Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Fekete I. Alfonz: A csodálatos bérház (Szécsi Noémi Mandragora utca 7. című kötetéről)

HOI. VOLT. HOL N LM VOLT

FEKETE I. ALFONZ

A CSODÁLATOS BÉRHÁZ

SZÉCSI NOÉMI MANDRAGORA UTCA 7.

CÍMŰ KÖTETÉRŐL

ÍCét kislány kísértetkastélyosdit játszik, a bérház hátsó lépcsőháza maga köré kanyarítja ködköpenyét, és a rejtélyek sorjázni kezdenek. Szécsi Noémi tíztől tizennégy éves korú olvasóknak szánt regénye, a Mandragora utca 7. többek közt a gótika és a fantasztikum világába kalauzolja el az olvasókat, továbbra is megtartva az egyensúlyt a magyar és az angolszász irodalom közt, ami a szerző korábbi munkáira is jellemző volt. Ötletesen, borzongatóan illeszti össze a két irodalmi hagyomány puzzle-darabjait, kirakva egy harmadik képet. P. Szathmáry István illusztrációi, a célközönségnek a kiadó általi tudatos megcélzása az ifjúsági irodalom felé pozícionálja a kötetet, kijelölve neki egy már-már marginális szerepet a magyar kánonban. A könyv azonban túljátssza szerepét, a sok szál mozgatása, majd későbbi elvarrása túlzottan megnyújtja a regény második részét, hosszú vargabetűk által késleltetve érkezhet meg az olvasó a Maár Judit által végső állapotnak nevezett narratív mélystruktúrához.

A regény a rémálom toposzával kalauzol be fikciós világába, mindezt hangsúlyozza a tipográfia is, ami piros szedésű betűivel szervesen elkülönül a regénytesttől, mintegyjelezve a lázat. Ez a láz a „látens konflikushelyzet”1 - az apa hiánya -, ahogy Maár Judit definiálja ezt a narratív mélystruktúrát, amit az idegennek ható férfi felbukkanása jelez: „egy fekete kabátos férfi lépett mellé, aki megnyerőén igyekezett mosolyogni rá. [...] Pedig ez a bácsi feltehetőleg nem volt idegen”2, hisz „(T)udta a kapukódot, be is ütötte, és bement a házba”3. A narratív hang felveszi a kislány korlátozott nézőpontját, egyrészt azért, hogy a megcélzott közönség közelebb érezhesse magához s azonosulni tudjon vele, másrészt, hogy a fantasztikumra jellemző elbizonytalanítás aktusa végbemenjen. A regény kezdetén egy narratív szint a két, egymástól teljesen különböző főszereplő kislány, Ida és Tamara fantáziájának köszönhetően átlényegül, mikor Tamara javasolja, „(J)átsszuk azt,

1 Maár Judit: A fantasztikus irodalom. Budapest, 2001, Osiris Kiadó. 160.

2 Szécsi Noémi: Mandragora utca 7. Budapest, 2012, Európa Kiadó. 11.

3 Uo.

73