Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)

HOI. VOLT, HOL NF;M VOLT

megformálásában, a belső konfliktusokban, hanem a cselekedetekben, illetve a vele történő bonyodalmakban mutatkozik meg. Jó példa erre az előbb már leírt tipikus mesebeli küzdelem a Baziliszkusszal, amit épp archetipikus értelme tesz jellegzetes mesemotívummá: „a külvilági befolyások a legváltozatosabb formákban a legnagyobb akadályokat gördítik minden individuáció útjába. Különösképp, ha sárkányok, kígyók fenyegetik a sajátlagosságot, láthatunk utalást arra a veszélyre, hogy a megszerzett tudatot visszanyelheti tőlünk az ösztönlé- lek, a tudattalan” - írja Jung A gyermekarchetípus lélektanához című tanulmányában.20 Ez arra hívja fel a figyelmünket, hogy Harry gyerek mivoltának (sőt annak, hogy Voldemort első támadása legvédtelenebb korában érte), illetve az általa megtett útnak, átélt kalandoknak szimbolikus jelentősége van: az egyéni fejlődés, az individuáció21 küzdelmeit jelenítik meg. A gyermek archetípus leírása több ponton is illik a főszereplő megformálására (jellemző módon ezek épp azok a pontok, amelyek a mesehősök bizonyos jellegzetes attribútumaira emlékeztettek): először is a születés, kora gyermekkor csodás körülményei, illetve az elhagyatottság, a veszedelmes üldöztetés. Ezek lélektani értelméről így ír Jung: „A magárahagyottság, kitevés, veszélyeztetettség stb. hozzátartozik egyrészt a jelentéktelen kezdet, másrészt a titokzatos és csodálatos születés [ez esetben a halálos átok túlélése egyenértékű ezzel - P. Á. K.] megformálódásához. Ez [...] egy bizonyos alkotó természetű pszichikai élményt ír le. [...] A gyermek valami önállóságra törekvőt jelent. Létre sem jöhet, ha külön nem válik a kezdettől: az elhagyatottság ezért elengedhetetlen föltétel, s nem holmi kísérőjelenség. A konfliktus nem úgy győzhető le, hogy a tudat továbbra sem szabadul ki az ellentétek fogságából; épp ezért van szüksége olyan szimbólumra, amely azt mutatja meg neki, hogy eredetéről le kell válnia. Amennyiben a gyermek jelképe lenyűgözi és megragadja a tudatot, a megváltó hatás átlép a tudatba, és véghezviszi a tudatról való [...] leválást.”22 A másik jellegzetes vonása a gyöngeség és az erő együttes jelenléte: „Minden gyermekmítosz feltűnő paradoxonja, hogy a gyermek egyrészt tehetetlenül ki van szolgáltatva a hatalmas ellenségeinek, s bármikor kiolthatják életét, másrészt viszont emberi mértéket messze meghaladó erőkkel rendelkezik.”23 Ez utóbbi tulajdonsága Harrynek először varázsló mivoltában jelenik meg (a lé20 Uo. 198.

21 )ung, Carl Gustav: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Budapest, 1990, Európa. 201-202.

22 Jung: Mélységeink ösvényein. 198-199.

25 Uo. 200.; Jung, C. G.: Bevezetés... 173-175.